Egy időután

Remegek. Nem fázom. Nem is félek.

Csak nem vagyok álmos, este van, nincs pénzem,
és te sem szívod el az erőmet.

A lámpa fénye nehéz, a monitor lükteti a szemem.

Igazi csoda. Létezem és mégsem és szeretnék.

Körbe forgok, körbenézek, ugyan az. Majd máskor…

Zsibbadnak az újaim. Keresnek, nem találnak, szomorúak.

A pihenés is ártalmas. Minden ártalmas ami jó?

Izgatottság. Mikor pakolhatok már össze?

Jó lenne érezni a táskám súlyát.

A napot, ahogy szurkol nekem.

Olvasok. Szétfolyik.

Kezdődik előröl.