Szomorú péntek

Nem lelem imamámat,
nevetek veled álvidáman.
Fekete ruhádat imádtam,
...hajlatod bőszen kívántam.

Zsebemet a sors persze kivágta,
nem lehetek világod királya.

Szemem is kivájtam,
szívem is kiráztam.

Lepedő testem eltakar,
egy lesz az álmod,
egy örök átok.

Nincs

 Nincsenek végleteim.

Maga vagyok a semmi.

19 évem van.

Az van.

Lázadással telve,
félelmekkel, álmokkal,

Fájdalommal.

Bele fárad az ember a nincstelenségbe.

Annyit érek mint a papír és a toll,
mellyel most is egybe olvadok.