Birgin
félrészegen feküdt a sár és disznó ürülék keverékében. A szokásos éjszakai
tevékenységének végén járt. Azaz jól berúgott, talán megvert vagy megölt
valakit, és pár nő lábai közzé is becsúszhatott. Mikor már így a végén van a
mulatságnak nem nagyon szokott emlékezni a dolgokra.
Mindig
ilyen volt, ezért kellett elhagynia a Jégcsarnokot. Akkor még az apja volt a
király, ő helyezte a királyságnak az eldugott, sötét zugába. Végül is jó itt
neki, itt nem akadnak fenn egy szajha meghágásán, és senki nem botránkozik meg
egy-egy verekedésen. Ez nem egy trónterem. Messze nem az. Sár és disznószar,
sötétség a nappalok döntő többségében. Az emberek is pont ilyen minőségben.
Hiába
lett a bátyja a király, aki szívesen látta volna ismét odahaza. Ő nem ment.
A két
bátyja a királyság hőse, Edzard és Dellinger. Edzard már ifjúként is
bizonyította rátermettségét, és vezető képességeit. Királynak született.
Dellinger meg csatára. De nem ám a Birgin féle mocskos, sötét förtelmeket idéző
harcokra. Fiatalabbik bátyja ugyan sosem volt kimondottan viráglelkű, igazi
északi harcos volt, de nemesi értelemben.
Két
fivére már kiérdemelte a nép szeretetét, míg Birgint örülnek, hogy
elfelejtették. Azt mondogatja magának, hogy ő is örül.
A
fetrengés közben egy idős alak lépett mellé és kis várakozás után megszólalt.
- - Haza
kell menned. Ezt akarják az istenek.
- - Basszák
meg az istenek.
- - Végül
is lesz tőlük egy fiad. Szóval jól szólsz.
- - Hogy
mi van?
Az öreg
eltűnt, Birgin meg elaludt.
Reggel
kissé szédelegve ébredt, arcán sár. Bűzlött mint egy gondozatlan istálló. Odabotorkált
egy hordóhoz, ami tele volt vízzel. A víz felszínén képződött jégréteget
ököllel átütötte, majd a csípős vízzel megmosta az arcát.
Egyetlen
ember sem foglalkoztatta akik a reggeli dolgaikat végezték. Lassan odaért a
hosszúházhoz amiben lakott. Belépett és az első alkalmas helyen leült. Becsukta
a szemeit és mély lélegzetet vett.
Meleg
volt. Janli lépett be a terembe. Janli volt az egyetlen aki Birginnel tartott
annakidején. Öreg barát volt, aki sokszor mentette meg az életét. Most kicsit
aggodalmas arccal közelített.
- - Uram.
Egy asszony van itt.
- - Küld
el.
- - De
azt állítja gyermeket vár.
- - Bassza
meg, napjában 5 ilyen kurvát hajtasz el. Mi a franc akadályoz most meg ebben?
Janli
nem érkezett reagálni, a terembe még egy ember belépett. Egy asszony volt.
Gyönyörű és sugárzó. Nem furcsa erő lengte körül. Igen, Birginnek rá kellett
jönnie. Ez egy tündér.
- - Mi
a…
- - Hát
te lennél Birgin, a veszett.
- - Veszett
másnapos. Igen.
A nő
közelebb jött és végig Birgin szemébe nézett.
- - Nem
tudod miért jöttem igaz?
- - Ahova
én járok oda tündérek aligha. Ezért meglepne ha megdugtalak volna. Janli, hozz
sört.
Janli
kicsit zavarodottan, de elindult sörért.
- - Kétségkívül
nem igen jártam még olyan helyen ahova te mulatni jársz. De tegnap te sem
jártál azokon a helyeken.
- - A
frászt nem. Érzem is mély nyomot hagyott bennem az élmény.
- - Valamiféle
élmény biztos. Éjjel velem voltál. Elkezdtük teljesíteni a sorsunk.
Janli
visszaért a sörrel és töltött egy korsóval Birginnek.
- - Már
megbocsáss, de én most is azt teszem. – És meghúzta a korsót.
- - Látom
nincs más választásom.
A tünde
odahajolt Birginhez és kezeivel megérintette a halántékát. Birgin kezeiből kiesett
a korsó, a sör kifolyt és szétterjedt a padlón. A férfi elméjében rengeteg
minden lejátszódott.
A sötét
erdőben volt, halvány fények, kék sugarak és foltok, a nő vonaglása és csókjai.
Szinte érezte a behatolást is. Soha nem érezte úgy sex közben, hogy bármi
többet jelent ez állati ösztönnél. De ez a tündér valami több volt. Valami egészen
meleg és megnyugtató érzés, amiből sosem elég egyetlen percre sem. Általában
sex után rögtön minden érdeklődése elvész egy nő iránt. Semmilyen formában nem
érdekli egyik sem órákon át, míg újra el nem kapja az ösztön. Ám ennél a
jelenésnél, ez a belülről kifelé melengető érzés szűnni nem akaró vágyat
indított meg.
Aztán ez
megszakadt. Egy magzatot látott vörös vények közt. Majd egy gyermeket, majd egy
férfit. Eszébe jutott az az öreg. Szóval a fiam.
Újabb váltás
után egykori otthonában volt. Látta a testvéreit és, azt hogy meggyilkolják
őket a Tél Gyűlésén. Remeget a haragtól és ordított.
- - Szóval
ez itt az Egyenlőség Forrása?
- - Igen.
Itt minden és mindenki elveszti varázsképességeit. Itt én is csak ember vagyok.
És mivel a halál előtt mindenképpen egyenlők vagyunk, ide járnak azok akik nem
kívánják tovább folytatni az életüket.
Birgin
Astridra nézett és magas hangon elkezdett nevetni, majd belevetette magát a
vízbe. Így kell lennie, az utamba került, mert ide kellett érnem. Itt az őrület
varázsa is megszűnhet. Normálisként halhat meg.
Aztán
Astrid is beugrott. Kétségbeesve próbálta kirángatni Birgint. De Brigin sokkal
erősebb volt, és ahogy megragadta a lányt, hogy ellenálljon, azt is magával
rántotta. Lassan úgy tűnt mindketten odavesznek mikor feltűnt az az öreg aki
akkor éjszaka is. Kirántotta Astridot Birgin kezei közül. Most már nem is tűnt
öregnek.
Birgin
alig volt már magánál, és azt hitte a másik alak bántani akarja Astridot, ezért
neki esett és elkezdte ütlegelni. A férfi arcát teljesen szétzúzta ahogy újra
és újra lecsapott. Astrid már kinn volt a vízből és sikítva kiabált.
- - Ő
az apám!!! Hagyd mékén!!!
Birgin
az egyenlőség vízében nem vesztette el az őrületét sem az életét. De kis híján
megölt egy istent.
A
Jégcsarnokban a Tél Gyűlésén rengeteg ember volt. Senki nem ismerte fel Birgint
a csuklyája alatt. A látomás miatt nagyon jól tudta kiket keressen. Minél
hamarabb akarta, még mielőtt vészesen közel kerülnek a testvéreihez. De ez nem
ment olyan könnyen, a tömegben túl sok arc volt.
Későn is
vette észre az egyik merénylőt. Már ekkor érezte. Túl messze volt és túl sok
ember volt kettőjük között. Elkezdett felé haladni, tolakodni.
Ekkor
vette észre, hogy másik bátyja a terem másik oldalán van. Rá ébredt hogy csak
az egyiket mentheti meg. Ettől iszonyatos harag ébredt benne és elkezdte durván
arrébb lökni az embereket. Mindhiába. Pont mire kiért a tömegből és testvére
elé lépett a merénylő már a kardjával a döfő mozdulatot végezte. Birgin annyit
tudott tenni, hogy a kard útjába áll. A hideg penge átszelte a gyomrát, és
kitört a két lapockája között. Őrült tekintetében izzott a harag, és kis harci
fejszéjével többször is lesújtott a támadó fejére.
A másik
oldalt is ki álltások zavarták az emberi fület. Nemsokára ki lehetett venni a
hangzavarból, a király halott.
Csak egy
fivére élte túl, akinek sosem született gyermeke. A vérvonalnak vége. Gondolták legalábbis
sokan. De Birgin hős lett, és megjelent Astrid a fiúkkal. Aki 16 év múlva
király lett.
