Új fiú

Háborúzzon, aki akar.

Átírhatják kőbevésett szavaim,
átírhatják a szerző nevét.

Nekik adom.

Legyen.

Az én mellkasomon a kitüntetés
nem diktatúra.

Maguk közt simogatják egymás koronáit.

Bár egyre kevesebben vannak
és ezt mindig meg is említik.

Nagyok vagytok.

De Góg és Magóg új fia előtt
minden fiatal elterül.

Hamuból gyúrva

Sötét lángú lány.

Elveszett próféta,
soha el nem hangzott imákkal.

Bennem léteztél.

Mindig vártam, hogy megszólal
a telefon és valaki,
valami,
te szólalsz meg.

Hogy a naplemente feketévé válik,
és elősétálsz.

Megfogod az arcom,
odahajolsz fülemhez,
belesúgod lángod receptjét,
a te álmaid, – vizet vagy engem -
félelmed – a víz vagy én -
majd beleharapsz,
és én leszek a vörös és te a fekete.

Tovább alszom

Felkeltem reggel.

Ki az, aki ha délben kel, nem reggelnek hívja?

De nyomtam még az ágyat kicsit.

Mély levegőt vettem és a pólóra néztem.

Nem tettem el. Ő tette oda. Szentségtörés lenne.

Már nincs benne az illata, még is érzem minden
suhanását.

Most kicsi az ágy.

Telefonomból is csak kicsi mása mosolyoghat rám.

Kicsit sem ugyanaz, még is maradok tovább az ágyban.

Énekelek

Jártam már gonosz helyeken.

Láttam elvérezni a jót,
és a világ tenyerén hordozva a gonoszt.

Láttam sírni férfit,
és láttam a nőt, ki közönyösen nézi.

Hordoztam már keresztet
és feszítettem is meg embert.

Csókoltam  életre vágyókat,
és csókoltam is életre vágyva.

Táncoltam szépen kimérten,
néha meg csak kiporoltam magam.

Félem és szeretem a végzetem.

Hozzá énekelek.

Fák tövéből más világba
visszamegyek.

Filozófia

A semmi, az semmi.

De akkor létezik a semmi?

Vagyok, aki vagyok?

Vagyok?

Mindent gyógyít az idő?

Akkor miért van halál?

Hiszek-e?

Abban, amit adott, igen.

Bízom-e szavakban?

A fekete özvegy párja is bízott…

Vajon ő bánja?

Ő kérdez ilyet?

Vörös palota

Bíborszínű vagyok belül.

A hatalom színe.

A vérvörös függönyöket
állandó szellő lebegteti,
vagy csak halk lépteket fed?

Oroszlánvér a korsókban.

Gyönyörködtető nedű.

Kell nekem és azoknak is,
akik ezt tudják.

Volt birodalmak,
országok, tartományok
a mosolytól felreped az arcotok.

A sötétpiros falakon
még sötétebb árnyak csúsznak.

Szolgálók. Kedvesem.

Gyilkosom.

A padló még nem vörös.

Bolondos én-kép

Nem látom a nagy szobrokat.

Csak hallom a történeteket,
hogy így és úgy kéne
azt meg amazt tennem.

Beállnak a nagy márvány
és kőszobrok alá, és keserves himnuszokat
zengnek, hogy ugyanúgy szenvedni akarnak,
ők is szobrot akarnak állítani valahol.

A nagyok árnyékában küzdik a kötelezőt.

Ahogy a gaz a tölgyfa alatt.

Mag vagyok. Hívnak.

Napot akarok.

Beavatás

Hiszed, hogy van Isten,
mégis lehunyod a szemed.
Láthatatlanul bűnös vagy.
Gyilkoltál, és a nagyvilág tapsol neked.
Semmilyen lámpával nem látható
vérfolt van a tenyereden.
Festék, korom, por,
bőr, hús, csont
fedi.

Egy meg bocsátható gyilkosság,
egy beavatás.

Valkűrök szabadsága

Tompán érint.
Valami a világban megremegett,
és az emberek észrevétlenül szétfolynak.

Ragadós massza folyik be minden hova.
A nők egymás szájába alélnak,
a gyermek magzat korában még nem választhat.

A valkűrök nem gyűjtenek több hőst

és az emberek észrevétlenül szétfolynak,
valami a világban megremegett.
Tompán érint.

Rácsok nélkül

Testünk egy kirakós.
Van, akit nem bánt, hogy nincs meg
pár bordája.
Van, akit nem zavar, hogy hiányzik
valaki mellkasából.

Csitt…

Megroppant a vérem.
Kővé alvadt. Nem mozdulok.
A kocka kerek lett,
az egyenes görbe.

Nem mondhatom…
nem mondhatom a világnak, hogy csitt.