Felhő hegyek

bércekké gyűrődő felhők alatt

feltűröm az ingujam

mert kezemen a pórusok fulladoznak.

Én nem emlékszem már milyen volt.

Mintha Mória temetne el,

úgy kúszik felém a fehér lavína.

Felhő hegyek döntik el, milyen legyek.

Az érzést, az egészet, elmesélnéd nekem?

Barlangok az utcák,

denevérek a vihogó fruskák.

Nem fürdök a kristálySzem tavakban, túl hidegek.

Angyalfelejtő

Elvonultam mint a kutyák meghalni.
Ölelget az ördög és én hagyom.
Benyálazom a becsületem, vesszen a parázson,
amit az idő lehugyoz.
Angyal! Ne vetíts rám árnyékot.

Égessünk szavakat

Játszok a pilláiddal.
Szeret, nem szeret.
Nem szeret. 
Elfogyott.

Van még hajad,
szőröd, bőröd.
Nyúzzunk embert.

Bontsunk törvényt,
égessünk szavakat,
Heréljünk múltat.

Megfordult a lelkem
arccal a földnek.
"Én is lógnék kereszten
Ha tudnám a biztos megváltás vár rám."

És tudd ki hozzáérsz
Én előbb voltam ott
és ha csak egy rossz szólamot 
a levegőben elkapok,
Ott leszek, hogy rosszabbat tegyek.

Tündéri realizmus

A rendezetlen szobában némi füstöt érezni.
Az egyik sötétebb sarokban minden tele van
fehér szilánkokkal, rózsaszín szivacsos takonnyal
és a hatalom vörösében pompázó vérrel.
A puska lassan eldől. Koppanása
közel sem olyan hangos mint az előbbi dörrenése.
A tündér úja már nem szorítja a ravaszt.
Fejének megmaradt része csak
egyszerűen hátrabiccen.