Üresek termeim.
A konyha korog, az
előtérben a padló recseg,
a nagycsarnokban csak
az üres székek
mind névre.
A hálószobában csak
pókok teszik a dolguk.
Termekben, folyosókon
képek.
Régi nagy emberekről,
és egy nőről, aki miatt
építettek.
Falaim hidegek, a kút
kiszáradt.
Nem is tudom, mit őrzök
még.
A bogarak járnak csak
ide.
Köveim között
szaladgálnak,
meghúzzák magukat.
Bástyáról bástyára
repkednek.
Messzire elkerülnek
engem az emberek.
Régi ütközetek, uraim
szelleme rémíti őket.
Hanyatlok, sőt már
elbuktam.
A festmények szereplői
holtak.
Csak én vagyok, és a
kép arról a nőről.
Bent a teremben, belül,
a falaim közt…
