Mind után

Egy csepp egy emberből.

Egy újhegy egy tömegsírból.
Egy pillanatnyi fény az univerzumból.

Mély lélegzet a víz alatt,
és elterítenek a ki nem mondott szavak.

Belőle vagy, magadtól halsz.

Vágyak vad cédái, a szeretet csecsemő
 prófétái.

Minden Isten után
egy új születik.

Egy

Egy Isten,

személyigazolvány nélkül.

Ott látod, ahol megszólít.

Úgy hívod, ahogy bemutatkozik.

Nem tilt, nem utál, és nem kér.

Persze, tudom. Fáj, hogy a cédát is úgy szereti, ,

ahogy téged.

Főnixek háborúja Tóth Dávid emlékére

Nem mondhatunk semmit.
Nem tudhatjuk mi vár az út szélén,
hová tartunk, és miért.

A válasz reménytelensége miatt
nem is veszünk róla tudomást.

Úgyis lassan folyik a víz a Tiszában,
lassan nőnek fel a gyerekek.,


Majd főnixek hullnak ki mellőlünk,
és messze járunk attól, hogy lássuk őket újjászületni.

A főnix legnagyobb rettegése:
hogy neki sikerül-e?

Pecsétek

Szellemek táncolnak körülöttem,
Higgyek bennük?

Reszketnek testemen a pecsétek.

Remegni vagy kővé válni
kíván a világ?

Reszketnek testemen a pecsétek.

Madarak sereglenek az égen.
Megküzdenek Istennel?

Reszketnek testemen a pecsétek.

Csillagok gyermekei, farkasok kölykei,
Őseim, haza vártok még?

Mert

            Reszketnek testemen a pecsétek.

Sohaország

Nagy vigyorogva, elődeim nevét
sem ismerve, okosként a tudatlanságban,
belépek az írok fehér csarnokába.

Oldalamon szintúgy vigyorogva,
- Csak mert én is ő is -
egy selymes-hajú tünemény
megszorítja tenyerem.

Mindennapjaimban
felnőtteket okítok, miként
lehetnek kevésbé értéktelenek
a zöld hadvezérek világában.

Mindez előtt meg izzadok,
küzdök, mosolygok, vért hányok,
csak mert azt mondják ilyen az élet.

Homokóra

Homokóra

múlt múlt múlt múlt
    múlt múlt múlt
        múlt múlt

          JELEN

        jövő jövő
     jövő jövő jövő
jövő jövő jövő jövő