Nem gondolok

Este nem gondolok senkire.
Magamra is csak elvétve.
Már arra sem figyelek, hogy fáj
a helye, mindennek mit kitéptek.
Fáj mi már nincs is,
csöndben hordom ezt a fantom kínt.
Pont így nem gondolok senkire,
ha gondolnék is, ott sem lenne senki szent.
Árnyékok és ideák,
félreértett csodák,
Tengerszemekbe veszett hitem.
Ha gondolok valakire, üresebb
minden.

Este

Elnyújtom a pillanatot
mikor megvillant arcodon
mosolyod.
Elnyújtottam reszketeg vágyamat
bordám rácsait rázva
rád gondolva magamra gondoltam...
Piros démoniság
hirdeti hatalmad nagyságát.
valóságba beleszakadt körmöm hiányát.
Mozdulatlan és észrevétlen tűnök el,
mint kertitó mi el van felejtve.

Nosztalgia

Már nem tudom szeretlek-e,
hisz a hangodra sem emlékszem.
Nem tudom mit utáltál meg mit kedveltél
és mit szerettél meg mire rá se néztél.
És ha rám néznél tág lenne még
a pupillád mint kék örvény közepén a mélység?
Ülve alszol e még néha?
Töröd meg a csendet a semmiből kornyikálva?
Most is fiókok mélyén keresed az aprót a reggeli kávéra?
Elfelejtettem az illatod.
Hazudnál még egyszer
hogy egy szűk sarokban végezzem?
"Milyen volt..." olyan talán sosem volt.

2018 27

Még alig lázadoztam,

hisz semmi nem változott.
Csak kisebb lettem,
semmi komoly.

Csillagok vagyunk, látom.
Sok millió évnyire innen, ragyogsz.
Én éppen csak látszom pirkadatkor,
persze mindenki alszik akkor.

A hó alatt, az a sok energia,
a növények ahogy rezegnek,
ahogy a bogarak matatnak,
ahogy minden pattanásig feszül
hogy kirobbanjon és újjászülessen,
úgy várom
hogy felnőhessek.

Dec 6

Nincs időm írni
Légy áldott szivi.
Nincs szívem írni.