2017. november 23., csütörtök

Nem találtam

Még távol van december.
De tudom, ugyan azt fogom írni ötödikén
mint tavaly, fejemben itt is a kép.
És tudom mit jelent a homlokomon a pecsét.
Minden más, minden lényegtelen.
Az ágyam féregtelen.
És őrület lenne ugyan azt hívni,
és más eredményben hinni.

Csodálat

Mikor minden törött, tovább törött,
Por és fél téglák közt,

álldogáltam mocskosan,
csak nyelvemmel mosakodva.

Végig vonultál kis sáros utcámon,
néztem én a paraszt a gazdagságod.

Zsoldossá vált lovag a fényes dicsőt,
nincstelen kölyök a NŐT.