Haikütem, hozzád Szellő

Bús Ronin vagyok,

hüvelybe ragadt karddal.

Furcsa érzés így,

távol az a sok szép szín,

borzong a napfény,

mikor válladon lefolyik.

Kezemet mosom,

nedveiddel vegyült sugarakban,

arcomra csapom,

csípi a szemem és nevetsz.

Vagy inkább kuncogsz.

Nem tudom mikor kértem

első kegyelmet.

Talán még azt sem, mellém

mikor leheltek.