Bús
Ronin vagyok,
hüvelybe
ragadt karddal.
Furcsa
érzés így,
távol
az a sok szép szín,
borzong
a napfény,
mikor
válladon lefolyik.
Kezemet
mosom,
nedveiddel
vegyült sugarakban,
arcomra
csapom,
csípi
a szemem és nevetsz.
Vagy
inkább kuncogsz.
Nem
tudom mikor kértem
első
kegyelmet.
Talán
még azt sem, mellém
mikor
leheltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése