Ordító lélek

Ordítok mert félek,
hisz meghal a néma lélek. 
Kínom a puszta lét lett,
elsülyedtem szavaidban,
mint ki belefutott a futóhomokba.
Súly lepi el mellkasom,
amint tölti a homok.
És gyűlölőm, és félem, és szeretem
gazdám mint a vert ebek,
és sajnálom ki engem elvert.
Minden mi lesz hideg és hűvös,
mert minden mi volt bűvös.
A levegő most olyan különös.
Nem nyomja vállam, de húzza tüdőm.
Ordítok és félek, csak erről beszélek.
Hal vagyok aki csak bolyong.
És tátogok , még sincs mit mondanom.