bércekké
gyűrődő felhők alatt
feltűröm
az ingujam
mert
kezemen a pórusok fulladoznak.
Én
nem emlékszem már milyen volt.
Mintha
Mória temetne el,
úgy
kúszik felém a fehér lavína.
Felhő
hegyek döntik el, milyen legyek.
Az
érzést, az egészet, elmesélnéd nekem?
Barlangok
az utcák,
denevérek
a vihogó fruskák.
Nem
fürdök a kristálySzem tavakban, túl hidegek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése