Csodálat

Mikor minden törött, tovább törött,
Por és fél téglák közt,

álldogáltam mocskosan,
csak nyelvemmel mosakodva.

Végig vonultál kis sáros utcámon,
néztem én a paraszt a gazdagságod.

Zsoldossá vált lovag a fényes dicsőt,
nincstelen kölyök a NŐT.