Hol, s mikor? Nem tudom.
Pattogott az ábránd,
Bánatos mosolyát,
Csak a könny mosta át.
Tiszta szavak hangzottak,
Mosták száraz szánkat,
Ingatag lábunkat
szilárdította a bánat.
Vágyteli keblünkben
ordított a hárfa,
Fuldokló elménkben
kialudta fáklya,
S némán kullogott el
szerelmünk lángja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése