Nem szeretem a nappalokat.
Ébren vagyok, és nem látni a
csillagokat.
A nap eltöri a sötét
kristályburát
amivel lefedik este a
bolygót.
Egy reggel annak szilánkja
lettem én.
Hideg vagyok, sötét.
Kavarog a sok ősi anyag,
feszít, taszít, hajlít és szív.
Tágulnom kéne és fájdalmat okoznak
kereteim.
Néha mély, igazán levegő
nélküli csendben
csak úgy létezem, hogy utána
robbanjak egyet.
Nem hajlik felém az idő és a
tér.
Rezgő testemet nem fogja
össze
egy teremtmény sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése