Tábortűz.
Egy régi hely, új tűz,
letört ágak, vér nélküli sebhelyek.
letört ágak, vér nélküli sebhelyek.
Körbeülik.
Beszélnek. Nem arról mint régen.
Arról már nem lehet, már nem olyan könnyű.
Egy részeg fiú feláll, és szónokolni kezd:
Igyál és kiabáld: magyar föld, holtak pora,
igyál és ne légy olyan buta, ki elhiszi, létezik Buddha.
igyál és ne légy olyan buta, ki elhiszi, létezik Buddha.
Bő nyál a számban, most rátok fröcsög.
Most nevet aztán folytatja.
A nap egyedül. Az eső társaságban.
Az eső eltűnik, a nap utol nem érheti kedvesét
és csillag gyermekeit.
és csillag gyermekeit.
Majd leül. Hallgat. A szó rezeg, a dalt elfelejtik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése