Így gondolom

A házak leépülnek, a fák kiszáradnak.

A madarak sem élnek örökké és végül
őket is a föld eszi meg.

Haldoklik a mosoly a szánkon,
a könnycsepp a szemünkben.

Haldoklik a táj.

A csecsemő is az anya karjában,
az apa is mikor haza ér fáradtan.

Mindig. Mindannyian.

Reggel mikor felkelünk,
és este mikor nedvesen benned vagyok.

Én is. Te is.

Bár ne sírnék senki után
és bár ne sírna senki utánam.

Szűnjünk meg együtt és legyünk
olyan holtak amilyen élők.