4:23, feszülő szemgödör

Éjjel nappal leég Budapest,
és én kavicsot hajítok feléd.
Most már leköpnek a Valkűrök,
akkor is ha kussban vagy
mikor születik a Vérsas.
Sms-ben szólsz a boxzsáknak
ma nem alszol otthon, ne főzzön
feküdjön csak le nyugodtan.
Ölni csak neked szabad.
Politikailag így korrekt.
Persze ezt sem érti senki.
Ezért szeretik fenn ezt annyira.
Ez a posztmodern,
vagy reposztmodern.
Posztolom. Irodalmároknak,
és pszichológusnak.

Messze lakni

A földlemezek hullámai közt
Zöld vadregényben élni
Kriptatudósból
Élővé válni, de jó lenne.

Nem érezni, hogy mi
Munka és feladat
Hitvány kör és
Emberséged belehal.

Éppen csak élni
Kihúzni magad,
És nem lenni többet
Önellátó számadat.

Szigorú feketelisták vannak - interjú Grecsó Krisztiánnal

"Olyan kis pénzek, olyan kis publicitás jellemzi, hogy mindennek a perifériájára szorul, mindennek a legvégén áll. Miközben még mindig kimagasló hatékonysággal képviseli az országot nemzetközi szinten. A magyar irodalmat, ami sokkal több ismertséget és dicsőséget hoz ennek a hazának, mint mondjuk a foci, egy gyöngécske film árából gatyába lehetne rázni. Egy évig csodálatosan működne egy filmvígjáték költségvetésből. Az pedig sok idő."

http://kotvefuzve.postr.hu/grecso-krisztian-interju?utm_source=origo-nyito&utm_medium=sec-p&utm_campaign=sec

Őszinte vers

Hogy lehet egy vers túl őszinte?

A vers nem lehet más, csak az.

Akkor is ha gyomron basz.

Nem akarod tudni mi a lányod este?

Itt megtudod: kurva.

A város dugja.

Homokos partot akarsz 

romantikus lábnyomokkal?

Nemrég ott egy delfin

élete szállt el, mint egy fing.

Az élet szép persze tudom.

De a rendezője akkor sem a Walt Disney.

Egy letűnt kor

Üresek termeim.

A konyha korog, az előtérben a padló recseg,

a nagycsarnokban csak az üres székek

mind névre.

A hálószobában csak pókok teszik a dolguk.

Termekben, folyosókon képek.

Régi nagy emberekről,

és egy nőről, aki miatt építettek.

Falaim hidegek, a kút kiszáradt.

Nem is tudom, mit őrzök még.

A bogarak járnak csak ide.

Köveim között szaladgálnak,

meghúzzák magukat.

Bástyáról bástyára repkednek.

Messzire elkerülnek engem az emberek.

Régi ütközetek, uraim szelleme rémíti őket.

Hanyatlok, sőt már elbuktam.

A festmények szereplői holtak.

Csak én vagyok, és a kép arról a nőről.

Bent a teremben, belül, a falaim közt…

2013, mit tettünk?

A szél fúj, a víz hömpölyög

2013 vagy 1991

nekik mindegy.

A tél azért késik, máshogy közeleg.

A ma élő Petőfik

áprilisban, tüdőbajban elhullnak.

Szíria megúszta.

Nem csapódott sem tavaszi hó,

sem rakéta.

Majdan Kijev is gyermekeihez térhet.

Még mindig hemperegnek

a holt erdők csonkjain.

Még mindig átkozzák

nagyapáim el nem hangzott

szavait.

Évszakok.

Az utolsó szó jogán.

Bocsássátok meg a mi vétkeinket.