Erdő és mező,
itt ragadtam.
Hol sétálni lassan kell.
Látnád a rétet
ahol két héja döglött meg.
Mezőket hol seregnyi
magammal csatában végeztem.
Látnál egy várat,
ami uralta ezt a tájat.
Könnyed mozdulattal
nyúlj falaihoz, összeomolhat
ami maradt.
A bástyából látni erdőt,
egy kis tengerszemet.
Szerettem, gyűlöltem
a hegyeket ez gyűrte.
Itt üldögélek egy kőszirten,
talan nem csak születni jöttem ide.
itt ragadtam.
Hol sétálni lassan kell.
Látnád a rétet
ahol két héja döglött meg.
Mezőket hol seregnyi
magammal csatában végeztem.
Látnál egy várat,
ami uralta ezt a tájat.
Könnyed mozdulattal
nyúlj falaihoz, összeomolhat
ami maradt.
A bástyából látni erdőt,
egy kis tengerszemet.
Szerettem, gyűlöltem
a hegyeket ez gyűrte.
Itt üldögélek egy kőszirten,
talan nem csak születni jöttem ide.
Én a sík táj
VálaszTörlésGyermeke vagyok.
Ez a térség is legalább
Annyira elhagyatott,
Mint egy magas hegy.
Egyszerű. Egy meg egy.
Mért van ott az ember,
Ahol még születni se jó,
Ahol a nagy változás
A leesett hó.
Jó nem sok kell,
Elég egy szó,
Hogy csatában nem ember
Légy, hanem a ló.
Magad vagy az ellen,
Nem tudom már.
A lelkem a síkon él,
Távolabb nem száll.