2011. február 22., kedd

Nem törődöm

Minden unalmassá lesz.
Szép festékkeretbe foglalt szemetek,
barna pihés bőrötök,
álértelem, hízelgő tekintet,
kéjelgő mondatok,
undor uralta elutasító mozdulatok.
Ezek vagytok ti.

Szánakozzatok, hogy zsebem bár üres,
egóm nagyobbacska, izmom
tűrhetően létező.


Lehajolok majd,
gyengéden megnyalom arcotok,
újaim kis végei eljátszadoznak majd,
és sírtok hogy elmúltam.

Angyalok és Ördögök

Szeretnek az angyalok.
Utálnak az ördögök.
Beleütök a tükörbe és vérző kezemmel
vörösre festem a szobám.
Ablakom alatt ugatnak a szakálas kutyák.
Világuk csont és csaholás.

Gumikesztyűt húzok,
nem csak a kezemre.

Utálnak az angyalok,
szeretnek az ördögök.