1.
Gara mozdulatlanul állt a térdig
érő folyóvízben. Ujjai között úgy szaladt át a víz, mint sokezernyi
síkos kígyó. Érezte, ahogy a vér lemosódik a tenyeréről. Ám mellkasán
még mindig nagy cseppekben gördült lefelé.
Nem a sajátja. Megölt egy embert.
A sajnálat legkisebb érzése sem volt meg benne. Mégiscsak ő a Farkaskölyök,
kelet lovasainak vad szülötte.
A vízben állva azt érezte, nincs
már szíve. Nem érzi, hogy verne. Ha a lányra gondolt, már nem dobogott
gyorsabban, inkább kihagy egy egész életre szóló ütemet.
Úgy tartják keleten, hogy a csillagok
az őseink lelkei. Kis ablakok a Mennyek országán. Tehát elődei látták, hogy mit
tett. Nem félt, mély lélegzett vett az
éjszaka és a rohanó folyó tiszta levegőjéből, és tudta, odafent büszkék rá.
A szívét még mindig nem érezte. Talán tényleg el tudja lopni azt egy nő? Hát
akkor nem lesz szívem. A nőt nem ölte meg. A fiút is kínok között hagyta
ott, a kardjával a vállát átszúrva a földhöz szegezte, az Ostor népeire
jellemző szájpirszinget meg kitépte, majd tőrével megskalpolta. El fog vérezni,
és őrült kínok között hal majd meg. A levágott fejbőrt már rég eldobta.
Kinézett a partra és látta a
lovát legelni. Majd becsukta a szemét és végre érzett egy szívverést. Élek. Élek és a lovasok törvénye szerint
elégtételt vettem. De csak egy szívverés volt. Talán csak a látványtól
feszült meg a bordája. A lova felett hatalmas telihold volt. Fénye bevilágította az éjszakát. Gara jobban
szerette ezt, mint a világos nappalokat. Nevéhez hűen már csak vonyítania kellett
volna az ég felé. Mostantól leszek csak
igazán farkas.
Mellkasára nézett és látta a
világos sebhelyet, amit a lány okozott neki egy éve a takarók alatt. Tehát akkor történt? A sebhely pont a
szíve helye fölött volt, viszont nem a saját vére csorgott rá. Gúnyos mosolyt
vett a szája. Egy pillanatra megbánta hogy nem ölte meg a lányt is. Majd rájött,
hogy az is halott. A vadonban nincs esélye egyedül, a Földfeletti hegységnek ezen a részén nagyon ritkán jártak
tisztességes emberek. Vagy éhen hal, vagy találkozik egy kóbor banditával, aki
megerőszakolja majd, és vérbe fagyva
otthagyja a farkasoknak. Nekem. Igazából
nem érzett bánatot emiatt sem. Kegyetlennek érezte magát, de ez most tetszett
neki.
Hogyan tovább? Merült fel benne a
kérdés. Menjen haza? Egy évet volt távol és még nem látta Nyugatot és Askilt.
Tehát az irány Askil, a Kék Város.
Végignézett magán, és rájött,
ilyen vörös ábrázattal aligha engedik be a város kapuin. Megszabadulok a kutya vérétől és gondolatától. Kezeit kitárta és
egyenes háttal belevágódott a folyóba. A hideg víz mindenhova
eljutott, érezte, hogy körbefonja és ruhát ad neki, szíve ismét vert, dobogott,
lüktetett és forrt, élni akart, mint még soha.
