A Farkaskölyök 1

1.

Gara mozdulatlanul állt a térdig érő folyóvízben. Ujjai  között úgy szaladt át a víz, mint sokezernyi síkos kígyó. Érezte, ahogy a vér lemosódik a tenyeréről. Ám mellkasán még mindig nagy cseppekben gördült lefelé.

Nem a sajátja. Megölt egy embert. A sajnálat legkisebb érzése sem volt meg benne. Mégiscsak ő a Farkaskölyök, kelet lovasainak vad szülötte.

A vízben állva azt érezte, nincs már szíve. Nem érzi, hogy verne. Ha a lányra gondolt, már nem dobogott gyorsabban, inkább kihagy egy egész életre szóló ütemet.

Úgy tartják keleten, hogy a csillagok az őseink lelkei. Kis ablakok a Mennyek országán. Tehát elődei látták, hogy mit tett. Nem félt, mély lélegzett vett az éjszaka és a rohanó folyó tiszta levegőjéből, és tudta, odafent büszkék rá.

A szívét még mindig nem érezte. Talán tényleg el tudja lopni azt egy nő? Hát akkor nem lesz szívem. A nőt nem ölte meg. A fiút is kínok között hagyta ott, a kardjával a vállát átszúrva a földhöz szegezte, az Ostor népeire jellemző szájpirszinget meg kitépte, majd tőrével megskalpolta. El fog vérezni, és őrült kínok között hal majd meg. A levágott fejbőrt már rég eldobta.

Kinézett a partra és látta a lovát legelni. Majd becsukta a szemét és végre érzett egy szívverést. Élek. Élek és a lovasok törvénye szerint elégtételt vettem. De csak egy szívverés volt. Talán csak a látványtól feszült meg a bordája. A lova felett hatalmas telihold volt. Fénye bevilágította az éjszakát. Gara jobban szerette ezt, mint a világos nappalokat. Nevéhez hűen már csak vonyítania kellett volna az ég felé. Mostantól leszek csak igazán farkas.

Mellkasára nézett és látta a világos sebhelyet, amit a lány okozott neki egy éve a takarók alatt. Tehát akkor történt? A sebhely pont a szíve helye fölött volt, viszont nem a saját vére csorgott rá. Gúnyos mosolyt vett a szája. Egy pillanatra megbánta hogy nem ölte meg a lányt is. Majd rájött, hogy az is halott. A vadonban nincs esélye egyedül, a Földfeletti hegységnek ezen a részén nagyon ritkán jártak tisztességes emberek. Vagy éhen hal, vagy találkozik egy kóbor banditával, aki megerőszakolja majd, és vérbe fagyva otthagyja a farkasoknak. Nekem. Igazából nem érzett bánatot emiatt sem. Kegyetlennek érezte magát, de ez most tetszett neki.

Hogyan tovább? Merült fel benne a kérdés. Menjen haza? Egy évet volt távol és még nem látta Nyugatot és Askilt. Tehát az irány Askil, a Kék Város.

Végignézett magán, és rájött, ilyen vörös ábrázattal aligha engedik be a város kapuin. Megszabadulok a kutya vérétől és gondolatától. Kezeit kitárta és egyenes háttal belevágódott a folyóba. A hideg víz mindenhova eljutott, érezte, hogy körbefonja és ruhát ad neki, szíve ismét vert, dobogott, lüktetett és forrt, élni akart, mint még soha.