A Farkaskölyök

2

Askil két dolog miatt vonzotta Garát. Az egyik az volt, hogy látni akarta Kaldorin legnagyobb városát, másrészt régi barátjának, Arszlánnak ott élt a jegyese, Raga Léda. A városról azt tanították neki, hogy mérete mellett szép is, és a legtöbb ház kékre van festve, Tornyai szélesek és magasan az ég felé nyúlnak, és a Gondatlanvíz torkolatánál van az egyetlen olyan rész, ahol a hajók meg tudják közelíteni.

Lédáról hasonlókat hallott. Szép, de veszélyes természet. 18 éves, de már négy jegyesen van túl, mert heves természetű és öntörvényű. Most ötödikként Arszlán következett, bár a fiú nem örült ennek. Észak örököseként szeretett volna maga asszonyt választani.

De mielőtt Gara Askilba érne, még útjába esik Homokváros amit a Csillogóvárosnak is szoktak nevezni, és több száz más település, ami az Ostor folyóknál, a Vipera sivatagban, Zöldszikla vidéken és a Világos Erdőben vannak.

Leereszkedve a Földfeletti hegységből egy igazán furcsa és színes társaságba botlott. Látott már Hironokat, akik hazájától délre laknak, madártollakkal a fejükön. Sőt a királynéja is hiron volt, és a lány is, aki a mellkasából lopott. Ám ezek sokkal nagyobb és színesebb tollakat viseltek. A férfiakon nem volt felsőruha, és sokuk nyakában valamilyen díszes lánc lógott. Alul vagy csak ágyékkötőjük volt, vagy valamilyen bőrnadrág, de mindegyik sokféle színben pompázott.

A nők hordtak felsőruhát, és lenge szoknyájuk a földig ért. Némelyiknek a tollak és fejdíszek mellett még színes gyöngyök, szalagok voltak fonva a hajába.

Lábbelije egyiknek sem volt, mezítláb jártak és állandóan mosolyogtak. Ez először tetszett Garának, de később rájött, hogy ennek az lehet az oka, hogy állandóan valamilyen bogyókat rágcsáltak.

Akkor találkozott velük, mikor letáborozott.

A furcsa népség majdnem bevette magát a hegyek közzé, ha nincs Gara. Egy ilyen hangos és nagy létszámú gyülekezetet mostanra észrevettek volna a hegyi rablók, akik az utolsó Ezüst Népeknek tartják magukat. Fegyvert sem látott náluk, tehát megvédeni sem tudták volna magukat, a férfiak halottak a nők ágyas rabszolgák lennének már. Mikor megtudták, Gara hova megy, ők is arra vették az irányt. Nem volt ellenére egy kis társaság, és  így nem kell vadásznia, mert megosztják vele az ételüket.

Holnapra Homokvárosba érnek. A tábortűznél szokás szerint megint mulatoznak. Isznak, pipáznak és a bogyóktól felbátorodva tűzet ugrottak. Ő csak nézte, nem kért a bogyóból sem és a borból sem. Homokváros az Ostor völgy központja, és ő egy ostor völgyi fiút ölt meg.

Szemlátomást az egyik lánynak megtetszett Gara, legalábbis erre az estére biztosan. Valószínűleg a fiú közeledését várta, de őt nem érdekelte. Az ilyen nőkről nem gondolt túl sok jót. Keleten nincsenek bordélyházak, ahogy városból is csak kettő. A könnyűvérű lányokat megvetik, még a családból is kitagadhatják. Ha meg egy férjezett asszony megcsalja az urát, az dönthet sorsáról: megbocsáthat, száműzheti vagy megölheti. Igaz, ez fordítva is működik a félrelépő férfiakkal.

Úgy volt vele, ha a lány annyira akar valamit, odamegy hozzá, ha nem, keressen mást, nem fog bánkódni.

Belemeredt a lángokba és megint érezte a vér szagát, a levágott fejbőrt és hajat a kezében. Váratlanul megjelent  mellette a lány. Dala Il’lejala volt a neve, legalábbis úgy hallotta az elmúlt pár nap, hogy így hívják, az idegenek nem nagyon beszéltek a Kaldorinon használt nyelven. Tehát most sem nagyon tudtak volna beszélgetni.

Hamar világossá vált, hogy a lány is tudja ezt, meg se próbálta erőltetni a beszélgetést. Jobb kezével beletúrt Gara barna, vállig érő hajába, majd gyengéden végigsimított az arcán. Ránézett a lányra, az mosolygott, és közelebb ült.

Dala nem húzta az időt, megcsókolta, a keze meg férfiassága felé csúszott. A körülöttük lévők nem törődtek velük. Gara kishezitálás után a lányt bevitte egy sátorba. Dalának hosszú fekete haja volt és barna bőre, mikor levette róla ruháját bimbóin látszott izgatottsága, szájába vette az egyiket és nyelvével ingerelte. De nem húzta sokáig, a lány akarta őt, nem fordítva, és nem is találkoznak majd soha, így megkapja a farkast.

Nadrágja alig érkezett a földre ő már a lányban volt. Udvariaskodásnak vagy szeretetnek nyoma sem volt. Állat lett ismét egy időre. Talán pont emiatt, de megvillant előtte először a magabiztos szőke fiú arca, majd a rémült és végül az őrült fájdalomtól sikító fiú arca. Ezek között a lány arca, aki szintén magába engedte. Akkor viszont nem ilyen volt. A gondolatok miatt egyre hevesebb lett, Dala mellei remegtek, mint egy pohár víz, torkából egyre hangosabb nyögés tört fel. Gara utolsó pillanatában látta előző kedvesét, amint bódult arccal a szívét tartja.

Reggel korán kelt. Mikor Dala aludt, ahogy sokan mások is a sátorban. Kilépve onnan megcsapta a hideg reggeli levegő, a távolban egy lovast látott közeledni.

Elkezdte fekete csődörét felnyergelni. Mire a lovas a táborhoz ért már a kardját csatolta fel övére és tudta hogy egy másik keleti az, méghozzá Vérszem Nimród, kis csapatának egyik tagja.

-          Úgy volt hogy a Csillogó városban találkozunk. – szólalt meg először Gara, egy kicsit sem meglepetten.

-          Késtetek, így utánatok jöttem. – Körbenézett – Hol van Sachi meg az a homoki gyerek?

-          A homoki halott, megöltem, a lány valószínűleg mostanra szintén halott. – Szavai hidegek voltak, belül még is lángolt.

Felült a lovára, most vette észre, hogy Nimród kezében tartja az íját.

-          Tán félsz ezektől?

-          Nem. De tolvajbanda, és nem ismernek törvényt.

A sátorból kilépett Dala. Ekkor már néhányan mozgolódtak a táborban. Garát is meglepte, azonban hogy Dala oda akart menni hozzá. Nimród azonban íját felemelte a húrhoz ért azon egy pillanat alatt zöld fényben pompázó íjvessző serkent. A húr ennél is gyorsabban feszült meg és indította útjára a halálos pálcát, ami a lány lábai előtt fúródott a földbe.

 - Ne lépj közelebb a Farkaskölyökhöz! – Hangzott Nimródtól a parancs szinte menydörgés szerűen, pedig még csak 17 éves volt, egy évvel idősebb, mint Gara.

A lány rémülten pislogott rájuk. A szavakat aligha értette, de a lába előtt kialvó halálos fényeket felfogta.

Gara az övén lógó kis tarisznyához nyúlt, levette azt, és oda dobta a lánynak.

-          Minden szajha megkapja a fizetségét.

A lovát megindította és Nimród utána indult.