21

Megnőni az élet kezén mint a köröm.
Lesz nevelésből zsarnokság.
Lesz a levegőből hiánycikk.
Lesz barátból idegen
ismerősből szerelem.
Lesz az ígéretből sírás,
pirulásból kúrás.
Tehetségből örök reménység,
gazdagságból szegénység.
Fiúból férfi, nőből lány.
A kezed keményből lágy.
Porszemből ember,
egyéniségből egyke.
Gyermekből jövő,
a jövőből a fű kinő.

Javulás nyavalyái

Az érzés lábnyoma bele fúródott a hátamba.
Ropogott is mint a friss hó.

„A hívott szám nem létezik.”
Létezik az csak nem tudsz ukránul.

Őrt állok a tested előtt,
rendíthetetlen és merev tartással.
Úgy hiszem, ezt teszem.

Szellem a palackban

Néha kiszabadulok.

Valamit kitöltök és mállok,

mint a kenyér a tejben.

Szétterjedő lelkiismeretem

körülvesz téged, és talán meg is tölt.

Jó mulatást

Mivel az életem ajándék, nem baszom a falhoz.

Inkább vagyok unalmas, mint törött,

leszek poros, és emlék.

Hülye vagyok, de tudom mi az, hogy szeretni.

Akarom azt a világot

szembe megyek a téllel,

fia voltam, ellensége vagyok.

Hóval takart, és én elolvasztottam.

Fekete ereket törtem le az égről.

Semmi nem elég igaz?

Emésszük fel az embereket,

támadjuk meg Istent.

Hívjuk fel  a legközelebbi kurvát,

igyunk vele, döntse el, ki fagyosabb.

Nem érzem a szemem.

Nem érzem az időt, és hogy hol kezdődik a holnap.

Akarom azt a világot,

ahol vérrel keresztet festek a homlokokra.

Ahol melegen eszik meg a szívem

Hívjuk fel azt a kurvát,

elszívom melegségét.

Haiku

Ülök és írok,

tátogok a papírra,

poharam üres.

Otthonom bástyái

Már nem ismernek az emberek.

Látják hogy valaha más volt a hajam,

a szemem máshogy csillogott.

Már nem is vagyok fontos,

nem kapok jegyet.

De a tárgyak ujjonganak értem.

A Kossuth-szobor mosolyog rám,

kérdi, hogy vagyok?

Az ajtók maguktól nyílnak,

a radiátor magányosan üdvözöl.

Nekidőlök, mint régen.

A gyerekek meglepetten:

"Mit keres itt ez az idegen?"

Ott az ablak, amit miattam cseréltek,

amin kimásztam és szöktem.

Utódok közt zenél a folyosó.

Tapasztalt, barátságos öreg vagyok.

Artemisz átölel, gyermek lettem,

zavart voltam,

pedig mást ígértem.

Ez voltam itt mindig,

most újra emlékszem.

Sziget voltam, és elöntött a víz.

A számban kong egy régi íz.

Tanították nekem ezt, ezek a falak,

de rossz diák voltam.

Kimentem, Kossuthra néztem,

Ő tudta, ha féltem.

"Vigyázok rá." Ígérte.

Ennyi elég volt, mosolyogtam,

elköszöntem.

Büntetés

 Félelmetes a belső hang.

Vagyok, bár lehetnék máshogy.

Karcos,

akár egy barlangrajz,

a történetem az arcomra van festve,

fejtsd meg ha akarod, ha tudod.

Huszonegy éves gyermek a sarokban.

Saját szárnyáról tép le egy tollat és tűzi a hajába.

Most indián vagyok.

Excalibur

Feltűnt már?

Fáradunk.

Összemaszatolom az ajkad.

Érzem a rumot.

Te azt érzed, hogy én érzem.

Most tűnt fel.

Hogy semmi nem jött el.

A kőben maradok.

Várok, hátha valaki tud majd forgatni.

De csak most tűnt fel.

Egy tóban vagyok.

Iszapba süllyedve fekszem.

Fázom.

Nem most tűnt el…