Ott a horizonton

Bár lapos lenne a Föld…
Kiülhetnék a szélére,
mesélhetnék a semminek.
Ott nem lenne köd.
Bár kiülhetnék oda.
Üvölthetnék a végtelenbe.
Ott ülnék, hol eltűnnek a Tengerek.
Bár lenne ilyen csoda.
Hol minden elvész,
a Tengerekkel szív,  józan ész,
talán végre béke lenne mellkasomban.