Tündéri realizmus II

Télen már nincs hó, 
minden egy végtelen,
 szürke vasútállomás.

 Mint a súrolóvíz felszínén
 úszó buborékok,
 úgy ringatózunk.

 Éppen csak nem üvöltöttem,
 hogy is tehetné egy buborék.

 A tündér megmozdította vödrét
 a hullámok közt vergődve látom
 kékeslilásan játszik a szappan héjamon.