Nosztalgia

Már nem tudom szeretlek-e,
hisz a hangodra sem emlékszem.
Nem tudom mit utáltál meg mit kedveltél
és mit szerettél meg mire rá se néztél.
És ha rám néznél tág lenne még
a pupillád mint kék örvény közepén a mélység?
Ülve alszol e még néha?
Töröd meg a csendet a semmiből kornyikálva?
Most is fiókok mélyén keresed az aprót a reggeli kávéra?
Elfelejtettem az illatod.
Hazudnál még egyszer
hogy egy szűk sarokban végezzem?
"Milyen volt..." olyan talán sosem volt.

2018 27

Még alig lázadoztam,

hisz semmi nem változott.
Csak kisebb lettem,
semmi komoly.

Csillagok vagyunk, látom.
Sok millió évnyire innen, ragyogsz.
Én éppen csak látszom pirkadatkor,
persze mindenki alszik akkor.

A hó alatt, az a sok energia,
a növények ahogy rezegnek,
ahogy a bogarak matatnak,
ahogy minden pattanásig feszül
hogy kirobbanjon és újjászülessen,
úgy várom
hogy felnőhessek.

Dec 6

Nincs időm írni
Légy áldott szivi.
Nincs szívem írni.