Túlpartok és tengerek,
szemek meg emberek.
Kékek és egyebek.
Szívok egy kis friss levegőt,
érzek némi fenyőt.
Pont mint az arcod, az a
felhő.
Taknyolok, de jöhet az a sör.
Feltudnálak emelni,
bár izmom csak tűrhetően
létező.
A hab, pont amint az arcod.
Mindegy, megiszom.
A sarokban egy lány,
Megnyalom az arcát,
az újaim végei eljátszadoznak
és szomorúak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése