A ti világotok változik, az enyém önmagába harap

Még távol van december.
De tudom, ugyan azt fogom írni ötödikén
mint tavaly, fejemben itt is a kép.
És tudom mit jelent ez a pecsét a fejemen,
ezt a jelet vésték azok a kegyetlenek.
Nem tudom, talán befejezetlen,
de minden reggel ugyan úgy vérzik,
pedig messze múltba tévedő éjszaka
mindig máshogy vágják bele homlokomba.

Minden más, minden lényegtelen.
Az ágyam féregtelen.
És őrület lenne ugyan azt hívni,
és más eredményben hinni.