Mikor Alarich meghalt Boudica karjaiban, Ashtur megtagadta anyját. Nem sokkal később meglépte azt, amit apja sosem tett meg. Összehívta a lovasok törzseit és egyesítette őket egy király alatt. Ő volt ez a király. Katorasu Ashtur első ezen a néven, Katorasu Alarich fia, a Keleti lovasok királya, a Földfeletti hegység hercege.
Mint mindig volt aki szembeszállt. Ashtur a keleti lovasokból megszervezte a világ harmadik seregét, mivel időközben a boudson seregek mellett létrejött a Nyugati királyság és annak serege. A király újonnan életre hívott erőivel szétzúzta az ellenállókat és délre száműzte őket a Hiron félszigetre. Nem sokkal később az ott élőket is hironoknak kezdték nevezni.
De Ashtur nem elégedett meg ennyivel. Haragja még mindig nem enyhült apja halála miatt. Minden vágya az volt hogy elpusztítsa a Bounson Rendet és Drankoliszt. Azzal kezdte ezt a tervét, hogy az időközben keleten is megjelenő bounsonokat száműzte. Amelyik nem ment el két héten belül, kivégeztette. Több ezer bounson hagyta el a fiatal királyságot, és több százat megöltek. Azt mondják Ashtur saját kezűleg ölt meg 100 at.
Anyja Boudica először levelekben próbálta rávenni fiát a megbékélésre, és Drankoliszba hívni. De Ashtur először nem válaszolt, majd a sokadik levélnél ráunt és száz levágott mókus fejet küldött anyjának. Boudica jelképe egy arany mókus volt.
Boudica többé nem írt fiának, megértette az üzenetet.
Ashtur következő lépése az volt, hogy a Csillag Tenger-szem tavat birtokba vette és a környékre őröket helyezett. Soha többé nem akart ott látni egyetlen bounsont és az anyját sem. Mivel Boudica még e világban tartózkodott, az egykor könnyeiből eredt patak varázserővel bírt. Az ott őrködő katonát ittak a szent patakokból, és mind érezték a keserű gyászt és fájdalmat, és mind varázserőre tettek szert. A későbbiekben ők és leszármazottaik lesznek a Csődör Rend tagjai.
Boudica ezt nagyon súlyos sértésnek vette, hiszen a tó közepén álló kis ház a kezdetektől az övé volt. Boudsonjait küldte oda, hogy elkergesse a betolakodókat, de Ashtur alig várta ezt a lehetőségre. Drankolisz ugyan is csak egy város volt, a Boudson Rend meg csak egy magán hadsereg. Egyik sem királyság, egyik sem rendelkezett konkrét határokkal. A Keleti Királyság viszont igen, és szomszéd ellenében oda terjeszkedett ahova csak akart. A boudson támadás meg a határ agresszív megsértése volt. Innentől kezdve Ashturnak minden joga megvolt ahhoz, hogy totális háborút indítson.
A keleti lovasok gyorsan mozgó alakulatai hol rohamközben, hol látszólag visszavonulva zúdítottak íjzáport a boudson seregekre. Végül a szétzilált és megtört ellenség közzé rontottak és katana kardjaikkal mészárolták le mind. Ashtur sorra nyerte meg a csatákat, és vészesen közel került Drankoliszhoz. Boudica nem kérhetett segítséget tündér társaitól. A harc után amit Alarich megnyert neki a várost minden tündér elhagyta és most elégedett harmadik félként figyelték, ahogy Alarich fia véghez viszi azt amiben pont Alarich akadályozta meg őket.
Boudica sosem volt harcos jellem, különlegessége nem ebben rejlett. Fia így még akkor is erősebb volt, ha ő már félvérnek is kevés volt. Ashtur zordabb küllemű volt apjánál, magasabb és izmosabb, pedig Alarich sem volt gyenge. Szemei ugyan már hétköznapiak voltak, tekintete olyan erőt és elszántságot sugároztak amitől nem lehetett nem tartani. Ő is ivott a szent patakokból, és azóta íjának nem kellett íjvessző, csak hozzáért a húrhoz és azon pompázó vörös sugár vessző termett, amit nem tudott egy halandó pajzs sem felfogni. Katana kardjánat éle is vékony vörös sávban világított, képtelen volt arra, hogy kicsorbuljon az éle.
Ashtur a város falaihoz érve felajánlotta, hogy mindenki aki nem tartozik a boudson rendbe távozhat. Sok ezer ember és félvér hagyta el akkor a várost és vándoroltak szerte Kaldorin vidékein. Ekkor indult meg a Népek Mozgása.
A várost hosszú évekig ostromolták. Ashtur már majdnem feladta, hiszen emberei kezdtek kimerülni és kezdett fogyni az élelem, amikor megjelent egy árny sas. Az árny sasok olyan mágikus lények voltak akik képesek voltak a kiválasztott emberrel beszélni, és repülés közben köddé tudtak válni és valahol újra megjelenni. Egy ilyen árny sas jelent meg Ashtur táborában és magához a vezérhez jött. Felajánlotta a segítségét és szolgálatait. Ashtur elfogadta és a hatalmas sas hátán könnyedén átrepült az éj leple alatt a város falai felett. Kinyitotta a város kapuit majd anyjához sietett. Serege bejutott és mindenkit lemészároltak akit csak ott találtak. Egyetlen boudsont sem hagytak életben. Ashtur mikor szembe nézett anyjával nem tudta megtenni amire olyan rég készült. Boudica ugyan annál a trónnál térdelt ami előtt Alarich meghalt.
- Szerettem őt.
- Nem annyira mint magadat.
Boudica sírt.
- Ülj a trónra légy a város királya!
- Ez a város nincs többé ahogy a trónod sem.
Ashtur nem fogadta el az ajánlatot, helyette másikat tett. Mégpedig azt hogy Boudica használja a tündér lépcsőt és távozzon ebből a világból. A tündér lépcső az az út amit a halandók csak akkor találnak meg ha meghalnak. Attól függően, hogy jó vagy rossz volt életében az ember, a Halál mindig más irányba kísérte, vagy fel, vagy le. A tündérek képesek voltak halál nélkül is megnyitni maguknak a lépcsőt, így voltak képesek átjárni Kaldorin világába, és az Astradoszok univerzumába.
Boudicát Ashtur száműzte, nem volt képes megölni saját anyját, de száműzte abból a világból ahol ő volt, és ahol apja sírja.
Miután Boudica átlépett a Tündér lépcsőre és távozott, Ashtur végleg elpusztította Drankoliszt, a földdel tette egyenlővé és sóval szóratta fel a helyét, hogy soha többé senki nem akarjon itt élni.
Ashtur visszatért seregével keletre. Hosszú évszázadokon át uralkodott még. Feleségül vett egy keleti ember nőt, de soha nem lett szerelmes, nem engedte meg magának az apja sorsát.
Királyságában csak egy város volt Szilajrév, de az sem volt tipikus város. Sosem engedte, hogy népe eltávolodjon a hagyományaitól, és nem tűrte az olyan kezdeményezéseket amik egy Drankoliszhoz hasonló városhoz vezettek volna.
Címere egy szürkés kék árny sas lett. A sárkány amelyik apját szolgálta ugyanis nem volt hajlandó részt venni semmiben amit Alarich sem tett volna meg.
Ashturnak 15 gyermeke volt ebből 7 fiú és 8 lány. Legidősebb fia volt a trónörökös Attila.
Utolsó 100 évében Ashtur átadta az uralkodást fiának és abba a kis viskóba költözött ahol született. Senki nem tudja pontosan, hogy utolsó éveiben megbánta e élete döntéseit. Egy biztos unokája a későbbi legendás hős Áldott Keán volt egyetlen társasága.
Boudica távozásával a patakok már csak kevés embernek adtak varázserőt, Ashtur bekövetkezett halálával viszont soha többé senkinek.
Mint mindig volt aki szembeszállt. Ashtur a keleti lovasokból megszervezte a világ harmadik seregét, mivel időközben a boudson seregek mellett létrejött a Nyugati királyság és annak serege. A király újonnan életre hívott erőivel szétzúzta az ellenállókat és délre száműzte őket a Hiron félszigetre. Nem sokkal később az ott élőket is hironoknak kezdték nevezni.
De Ashtur nem elégedett meg ennyivel. Haragja még mindig nem enyhült apja halála miatt. Minden vágya az volt hogy elpusztítsa a Bounson Rendet és Drankoliszt. Azzal kezdte ezt a tervét, hogy az időközben keleten is megjelenő bounsonokat száműzte. Amelyik nem ment el két héten belül, kivégeztette. Több ezer bounson hagyta el a fiatal királyságot, és több százat megöltek. Azt mondják Ashtur saját kezűleg ölt meg 100 at.
Anyja Boudica először levelekben próbálta rávenni fiát a megbékélésre, és Drankoliszba hívni. De Ashtur először nem válaszolt, majd a sokadik levélnél ráunt és száz levágott mókus fejet küldött anyjának. Boudica jelképe egy arany mókus volt.
Boudica többé nem írt fiának, megértette az üzenetet.
Ashtur következő lépése az volt, hogy a Csillag Tenger-szem tavat birtokba vette és a környékre őröket helyezett. Soha többé nem akart ott látni egyetlen bounsont és az anyját sem. Mivel Boudica még e világban tartózkodott, az egykor könnyeiből eredt patak varázserővel bírt. Az ott őrködő katonát ittak a szent patakokból, és mind érezték a keserű gyászt és fájdalmat, és mind varázserőre tettek szert. A későbbiekben ők és leszármazottaik lesznek a Csődör Rend tagjai.
Boudica ezt nagyon súlyos sértésnek vette, hiszen a tó közepén álló kis ház a kezdetektől az övé volt. Boudsonjait küldte oda, hogy elkergesse a betolakodókat, de Ashtur alig várta ezt a lehetőségre. Drankolisz ugyan is csak egy város volt, a Boudson Rend meg csak egy magán hadsereg. Egyik sem királyság, egyik sem rendelkezett konkrét határokkal. A Keleti Királyság viszont igen, és szomszéd ellenében oda terjeszkedett ahova csak akart. A boudson támadás meg a határ agresszív megsértése volt. Innentől kezdve Ashturnak minden joga megvolt ahhoz, hogy totális háborút indítson.
A keleti lovasok gyorsan mozgó alakulatai hol rohamközben, hol látszólag visszavonulva zúdítottak íjzáport a boudson seregekre. Végül a szétzilált és megtört ellenség közzé rontottak és katana kardjaikkal mészárolták le mind. Ashtur sorra nyerte meg a csatákat, és vészesen közel került Drankoliszhoz. Boudica nem kérhetett segítséget tündér társaitól. A harc után amit Alarich megnyert neki a várost minden tündér elhagyta és most elégedett harmadik félként figyelték, ahogy Alarich fia véghez viszi azt amiben pont Alarich akadályozta meg őket.
Boudica sosem volt harcos jellem, különlegessége nem ebben rejlett. Fia így még akkor is erősebb volt, ha ő már félvérnek is kevés volt. Ashtur zordabb küllemű volt apjánál, magasabb és izmosabb, pedig Alarich sem volt gyenge. Szemei ugyan már hétköznapiak voltak, tekintete olyan erőt és elszántságot sugároztak amitől nem lehetett nem tartani. Ő is ivott a szent patakokból, és azóta íjának nem kellett íjvessző, csak hozzáért a húrhoz és azon pompázó vörös sugár vessző termett, amit nem tudott egy halandó pajzs sem felfogni. Katana kardjánat éle is vékony vörös sávban világított, képtelen volt arra, hogy kicsorbuljon az éle.
Ashtur a város falaihoz érve felajánlotta, hogy mindenki aki nem tartozik a boudson rendbe távozhat. Sok ezer ember és félvér hagyta el akkor a várost és vándoroltak szerte Kaldorin vidékein. Ekkor indult meg a Népek Mozgása.
A várost hosszú évekig ostromolták. Ashtur már majdnem feladta, hiszen emberei kezdtek kimerülni és kezdett fogyni az élelem, amikor megjelent egy árny sas. Az árny sasok olyan mágikus lények voltak akik képesek voltak a kiválasztott emberrel beszélni, és repülés közben köddé tudtak válni és valahol újra megjelenni. Egy ilyen árny sas jelent meg Ashtur táborában és magához a vezérhez jött. Felajánlotta a segítségét és szolgálatait. Ashtur elfogadta és a hatalmas sas hátán könnyedén átrepült az éj leple alatt a város falai felett. Kinyitotta a város kapuit majd anyjához sietett. Serege bejutott és mindenkit lemészároltak akit csak ott találtak. Egyetlen boudsont sem hagytak életben. Ashtur mikor szembe nézett anyjával nem tudta megtenni amire olyan rég készült. Boudica ugyan annál a trónnál térdelt ami előtt Alarich meghalt.
- Szerettem őt.
- Nem annyira mint magadat.
Boudica sírt.
- Ülj a trónra légy a város királya!
- Ez a város nincs többé ahogy a trónod sem.
Ashtur nem fogadta el az ajánlatot, helyette másikat tett. Mégpedig azt hogy Boudica használja a tündér lépcsőt és távozzon ebből a világból. A tündér lépcső az az út amit a halandók csak akkor találnak meg ha meghalnak. Attól függően, hogy jó vagy rossz volt életében az ember, a Halál mindig más irányba kísérte, vagy fel, vagy le. A tündérek képesek voltak halál nélkül is megnyitni maguknak a lépcsőt, így voltak képesek átjárni Kaldorin világába, és az Astradoszok univerzumába.
Boudicát Ashtur száműzte, nem volt képes megölni saját anyját, de száműzte abból a világból ahol ő volt, és ahol apja sírja.
Miután Boudica átlépett a Tündér lépcsőre és távozott, Ashtur végleg elpusztította Drankoliszt, a földdel tette egyenlővé és sóval szóratta fel a helyét, hogy soha többé senki nem akarjon itt élni.
Ashtur visszatért seregével keletre. Hosszú évszázadokon át uralkodott még. Feleségül vett egy keleti ember nőt, de soha nem lett szerelmes, nem engedte meg magának az apja sorsát.
Királyságában csak egy város volt Szilajrév, de az sem volt tipikus város. Sosem engedte, hogy népe eltávolodjon a hagyományaitól, és nem tűrte az olyan kezdeményezéseket amik egy Drankoliszhoz hasonló városhoz vezettek volna.
Címere egy szürkés kék árny sas lett. A sárkány amelyik apját szolgálta ugyanis nem volt hajlandó részt venni semmiben amit Alarich sem tett volna meg.
Ashturnak 15 gyermeke volt ebből 7 fiú és 8 lány. Legidősebb fia volt a trónörökös Attila.
Utolsó 100 évében Ashtur átadta az uralkodást fiának és abba a kis viskóba költözött ahol született. Senki nem tudja pontosan, hogy utolsó éveiben megbánta e élete döntéseit. Egy biztos unokája a későbbi legendás hős Áldott Keán volt egyetlen társasága.
Boudica távozásával a patakok már csak kevés embernek adtak varázserőt, Ashtur bekövetkezett halálával viszont soha többé senkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése