Fodor-Nagy Gergely: Felszabadulás

Csendes…

Minden csata előtt
a mező,
csendes…

A háborút
héják, rókák,
nők és férfiak
vívták.

Azt is csendesen.

Csendesen tépett
a köröm,
csendesen roncsolt
a fog,
csendesen szúrt
a kardom.

Vér-félhők és hulla
hegyek.

A föld mélyvörös
volt,
az eget felhő
takarta.

Talán győztünk…
kuporogtam
egy női felsőtest
és egy férfi
feje mellett.

Katanám beléjük
szúrva.

Lassú öregember
volt az idő.

A sok test, hús
rohadt.

A földet kimosta
az eső.

Kicsit felnéztem.

Csontok, fegyverek,
emlékek,
hevertek, mindenfelé.

Néhány koponyát
felvettem.

Vajon kié lehet?

Jött egy szél
és a felhőkkel
a bűz is elment.

Ezen a mezőn
minden…
minden csendes.

S most fütyörészve,
az új csatát
várom.