Fodor-Nagy Gergely: Szemét

Szemét voltam.

Zacskó, műanyag, maradvány.

Néhány szegény kutakodott bennem,
találtak újrahasznosítható kincset,
s romlott ételt.

Ha begyúltam fekete, büdös füstöt
árasztottam.

Mikor pihentem…
Madarak hordák szét testem.

„Csendes.”
az voltam majd lettem.
Jöttek gépek,
mindre rá volt írva vérrel:
„Barát, Testvér, Szerető, Remény”

Háborogtam…

Erősebben bűzlöttem,
patkányokat neveltem,
szennyet öklendeztem.
De lassan elhordták az utolsó szálkát
vérző ínyemből.