Hazudok

Mozdulatlanságba fagyott minden gondolatom.

Hívlak, hívsz, írok és írsz. Szépen eljátszadozunk.

Egymás démonűzőjeként szolgálunk.

Csak közben nekünk is szarvunk nőtt.

Félni, megijedni. Ezt nem szeretnénk.

Kockáztatni? Nem tudjuk mi az már rég.

Minek is tudnánk? Ha minden mondatunk végén
ott van, hogy szép volt kimondani csak bár ne
te hallottad volna, és bár más örülne neki.

És milyen komolyan vesszük a pillanatot?!

Ott helyben fájna, ha nemet mondanánk.
Aztán ha éppen nem kérjük egymást,
meglepett undorral fintorgunk a másikra.

 Sosem mondtam, hogy nem tudnám játékon kívül
ugyanazt. Többet hazudok, ha nem játszom.