Visszatérne egy csontváz

lassan hajol fülemhez
kis hegyes melle kilapul mellkasomon
fél hogy tényleg csak egy hideg csontdarab
"Mit érdemlek mi a vágyad mit tennél velem?"
hangja édes a szirének tanulhatnának
egy apró csók a fülcimpámra

Megtehetném Libabőrös kezemmel
leránthatnám ruháját Ünnepelhetnék
"Tarkón vágnálak egy szívlapáttal"

A Farkaskölyök 4

Rosszul aludt az este. Ideges volt, mert nem tudta mi a küldetése.

Mikor elaludt, semmi bíztatót nem álmodott.

Egy széles torony tetején állt, előtte elterült a hajdan hatalmas, varázslatokkal és népekkel nyüzsgő Sötétalkony. Éjszaka volt, az égen csak kis bárányfelhők keringtek, a holdfényben olyanok voltak, mint kis füstcsónakok, amik eltévedtek a város felett.

A fehér és piros ruhában volt. Csuklyája alól lenézett a városra. Olyan magasan volt, hogy a bordélyházakból kitámolygó emberek csak kis bogaraknak tűntek.

Hírtelen a háta mögött egy hang szólította meg. Ijedten megfordult, és egy feketén füstölő lány állt előtte, nem ismerte, soha nem látta ezelőtt.

A lány teste füstté vált, a fekete lebegő szálak olyan gyorsan Gara elé kúsztak, mint egy vízisikló, majd előtte ismét egyesültek és a lány már közvetlenül előtte állt.

Az ismeretlen alak felemelte a kezét és megérintette az arcát és megszólalt.

-          Kússz a fényben és ússz a sötétben.

Gara nem értette, mit akar ezzel a lány.

-          Figyelj minden szárnycsapásra.

A lány hangja éppen olyan törhetetlen és andalító volt akár a tenger morajlása. De még mindig nem értette, mit akar tőle.

A fekete füstszálak most az arcára fonódtak, és mikor kitisztult, Sachi arca volt ott. Átölelte Garát, szerelmesen, erősen, kötélként.

 - Soha ne hagyj magamra egy napnál tovább. Soha! Ígérd meg! – Hangzott el a kérés Sachi szájából, amit egyszer már kimondott a Lekkerek lovagi tornája után.

Gara is átölelte a bal karjával. Magához szorította és érezte a lány illatát, egy pillanatra azt érezte, hogy mindez valódi, míg meg nem csapta az orrát a füstszag.

-          Soha. Ígérem, nem hagylak el. Nincs olyan kard, és törvény, – De van olyan árulás – ami elmozdíthatna.

A lány a fejét még erősebben Gara mellkasához szorította. Ő a jobb kezét felemelte, és az alkarján a rejtett penge előugrott. Egy gyors, tiszta és erős mozdulattal a hideg acél Sachi bordái között átcsúszva átdöfte a szívét.

Mikor a jobb karját a pengével együtt leeresztette a lány összeesett. Gara még mindig a karjában tartotta, és fél térdre ereszkedett. Belül piros, kívül fehér csuklyája alól végignézte, ahogy a lány teste lassan füsté lesz, és eggyé válik az égen kavaró felhőkkel.

Mikor a test teljesen szétfoszlott, felállt és a torony széléhez ment. Egy utolsó pillantás erejéig odafordult ahol a lány utoljára megszólalt, majd leugrott.

Zuhanás közben kezeit széttárta, csuklyája lecsúszott a fejéről, haját vadul rázta a szél. Majd az Éjelivíz hideg áramlatába csapódott.

Ekkor hírtelen felriadt. Körbenézett és megnyugodva könyvelte el, hogy Sötétalkonytól roppant messze van, az Éjelivíz szintén ennél sokkal északabbra ömlik bele a Vastagostorba. Egy sivatag közepén vagyok, és csak álmodtam.

Ezután már nem tudott visszaaludni. Kényelmetlen volt minden póz, és az álma járt a fejében. Hideg is volt. Egy sivatagban az éjszakák rettentő hidegek, keleten sosem fázott így.

A vidék még is tele volt hangokkal, az élővilág sokszínűségét bizonyítva. Gara ezeket próbálta figyelni, hogy elszenderedjen.

Nem sok sikerrel.

Roff jött a felszabadítással. Ébresztőt fújt. Eddig sem aludt, és tudta hogy már nem is fog. Még is valahogy kötelességének érezte, vagy csak muszálynak, mert a többiek is aludtak.

Ennek viszont vége, Roff érces hangjával mindenkit felébresztett, Kadosa és Kara könnyen felébredtek, a többiek meg nem akartak újat húzni Roff-fal.

Mindenki némán végezte a dolgát. Ettek egy kis szárított húst, és ittak egy kis teát. A keletiek mindig hordanak maguknál teafüvet. Kis edényben főzték meg, míg a húst rágcsálták. Majd felnyergelték a lovaikat, ezt is némaságban.

Mielőtt elindultak volna a négy fiú megállt egymás előtt.

-          A fények legyenek veletek rejtett utatokon. – Búcsúzott ezzel Gara.

-          Veled is testvérünk. – felelt Nimród és kezet fogott vele. Ryan és Colin mindegyikőjüket meg is ölelte.

Hátat fordítottak egymásnak és különböző irányba indultak. Délnek, Északnak és Nyugatnak.

Éljétek túl, és röhögjünk bele a világba, legyünk legendák!

Garát Roff kísérte. Folyókon, zöld réteken és sivatagokon keltek át. Igaz egy idő után már csak homokot látott.

Dél lehetett mire Gara megkérdezte.

-          Nos hát mi lesz a küldetésem?

Roff kicsit visszafogta a lovát és belekezdett.

-          Már jártál Sötétalkonyban. Először ott lesz dolgon.

-          Gondoltam hogy nem rögtön Askil.

-          Nyugatiakkal lesz dolgod. Zalán nagyúr úgy véli Sötétalkonyban, vannak még hasonló bölcsességek, mint amit a Lekkerek őriznek az Őrszemben. Ezt a gyanúját persze nem osztotta meg a többi nagyúrral. Te mész el Sötétalkonyba és tudd meg talált e valamit. Ha igen, szerezd meg.

-          Te nem jössz? – csúszott ki a kérdés Garából.

-          Nem. Én Askilban várok majd rád a Sellő Lankái fogadóban.

Van némi elképzelésem milyen fajta fogadó ez.

 - Tessék egy kis pénz, 10 arany és 30 ezüst. – Odadobta Garának. Ez egy kisebb vagyon volt. – Találkozunk a Sellőben! – Egy időre ezek voltak Roff utolsó szavai hozzá. Fabry Roff gyors keleti lovával gyorsan távolodott.

Egy darabig Gara csak állt a sivatag közepén és nézett Roff után. Sötétalkony, sötét hely, sötét álmokkal. Szeretem azt a helyet.

A Fekete nép távozásával Sötétalkonynak nem lett új ura. Épületeinek egy részét a háborúban rongálták meg, de az idő és az építkező környékbeliek sokkal több követ hordtak el. Néhány torony még most is áll, a megmaradt lakosság meg teljes mértékben az alvilághoz tartozik. A piacon csak lopott dolgokat lehet venni, városi őrség nincs, egyetlen címeres úr sincs. Minden jóravaló utazó kerüli a város.

Ott nevezték el Farkaskölyöknek.

Mikor Roff végleg eltűnt a forróságtól remegő horizonton, lovát északnak fordította, Sötétalkony irányába. Most nem akart találkozni senkivel, sem karavánokkal, sem magányos vándorokkal, de még azzal a furcsa társasággal sem.

Az álom járt a fejében. A mondatok, amit Sachi mondott, az érzés, amikor átölelte, és a mozdulat, amikor megölte. Be kellett vallja magának, hogy hiányzik neki a lány.

Kár ezen gondolkodnom, csak kínlasztom magam. Elvégzem a küldetést, haza megyek és elveszek egy jóravaló keleti lányt.

Lassan visszaért a folyókhoz. A Vastagostort nem volt nehéz felismerni, az a legnagyobb folyó az Ostor völgyben és majdnem az összes többi benne végződött, az Éjelivíz is, így csak követte a folyót felfelé.

A város nem volt messze. Másnap délre el is fogja érni.

Mikor a nap kezdett nyugovóra térni megállt, leszállt lováról, megitatta. A folyó mentén zöld volt a vidék, így tűzi fát is talált. A tábor tűzet egész éjszaka táplálni tudja, majd amikor a tűz már égett, leöltözött és megmártózott a folyóban.

Mire kijött a teának való víz is felfőtt.

Nem vacsorázott, nem volt étvágya.

Még mindig az álom járt a fejében, de mostanra már rábeszélte magát, hogy helyesen tette hogy az álomban is megölte. Ettől kicsit megnyugodott és el tudott aludni, hogy aztán ugyan azt álmodja.

A Farkaskölyök 3

Gara és Nimród együtt szöktek el Rejtett Kőből. Nimród idősebb volt, valamivel magasabb is, rövid barna haja volt és barna szeme. Klánja a Vérszemek voltak, ők a Földfeletti hegység keleti oldalán laktak, és folyamatos harcban álltak a hegyekben megmaradt Ezüst Népekkel.

-          Szóval az ostorvidéki fiú megostorozta a farkával Sachit? – Szólalt meg végül Nimród olyan kétórányi lovaglás után.

-          Igen. – Nem tudok többet mondani.

-          És te megölted…

-          Igen.

-          Így volt helyes, ez a törvény.

-          Tudom, nem kell felvilágosítanod, én is ismerem népünk törvényeit.

-          Kár hogy Sachi nem fogta fel őket, macskatejet szopó Hiron volt. – Hangjában mély megvetéssel köpött egyet.

-          Az úrnőnk is Hiron. – felelt erre kicsit dorgálón Gara. De tudta jól, a Vérszemek ki nem állhatják a Hironokat, hiszen azok is egykoron Ezüst Népek voltak.

Újabb hosszú csönd borult rájuk. A táj meglepően változatos volt, sivatag, oázis, sivatag, folyó és zöldellő rétek, sivatag…

Csapata, akiktől elszakadt egy időre, egy oázisban várta. Gotsun Ryan és Fajs Colin. Ők is Rejtett Kőről szöktek el. Mindkettőnek a klánja a tengerpart mellett él, így ők meg a tenger felől érkező barbárokkal harcolnak szinte állandóan.

Rejtett kő. Kelet titkos bástyája. Keleten elvétve voltak csak falvak, a hegyekben ugyan földházakban laktak, de a pusztán élők főleg nomádok voltak. Városuk csak kettő volt, mindegyikben egy-egy vár. Azonban sok keleti sem tudja, hogy van egy harmadik is. Rejtett Kő pont azért volt bevehetetlen, mert nem tudják, hogy be kéne venni. Kelet legképzettebb harcosait és bérgyilkosait képzik itt ki.

Elszöktem otthonról, elfutottam a kötelességeim elől, hogy jövök én, ahhoz hogy a törvényre hivatkozva embert ölök. Ez először merült fel benne, de megnyugtatta az a tudat, hogy Nimród egyetért vele.

Gara megtorpant. Ryan és Colin furcsa volt, egyhelyben ültek és néztek maguk elé. A fegyvereik még csak a közelükben sem voltak. Valami nincs rendben. Becsukta a szemét, megfeszítette szeme körül arcizmait, és mikor kinyitotta a világ sötét árnyakból állt, látta a leveleket, és azt hogy pár pillanattal később merre mozdulnak a szellőfúvásban. Társai zölden fénylettek a mozgó árnyvilágban, de látott két vörös alakot, elbújva az oázis növényei közt. Nem érkezett figyelmeztetni Nimródot, a következő pillanatban a homok alól egy harmadik vörös fényű árny tört elő, rúgott egyet Nimród térdhajlatába a térdre rogyott, a következő pillanatban a tarkójára kapott egy ütést és eszméletlenül elterült. Gara kardot akart rántani, de az árny gyors mozdulattal az övéről egy hajító kést repített a kardja markolatába, majd egy lépéssel közelebb lépett, és teljes erejéből, ököllel szemközt ütötte. A Farkaskölyök háttal zuhant a homokban, érezte a hasító fájdalmat, az orrából serkenő vért, a látása ismét normális lett, és lassan elsötétült minden.

Mikor magához tért éjszaka volt már. Ők négyen hátrakötött kézzel ültek, előttük a tábortűz és három fehérbe és pirosba öltözött csuklyás férfi. Keleti fegyverekkel, ronin íjjal és bábáj pengékkel. Rejtett Kő ránk talált. Végünk van.

-          Nocsak felébredt a Sas fióka, vagy Farkaskölyök? Minek szólítsunk? – szólalt meg mosolyogva az egyik, kezében egy szárított hússal.

Mintha nem is hallotta volna a kérdést Gara inkább fel tett egy másikat.

-          Miért vagyunk még életben?

Egy másik férfi felállt, ránézett, most jól lehetett látni az arcát. Fabry Roff. Rejtett Kő egyik legendája.

 - Mivel nemes atyád, urunk és parancsolónk Katorasu Ashtur öccse és te is ennek a nemes vérvonalnak a leszármazottja vagy kegyelmet kaptok. – Kegyelem? Nocsak, talán már egy éve folyamatosan részegek? – Ha, teljesítetek egy-egy küldetést, amit Rejtett Kő szab ki! – Így mindjárt más. Adnak egy számunkra szinte lehetetlen küldetést, amibe belehalunk. A feloldozás esélye meg van, házunk becsületét megmentik, mert harc közben halok meg. Ha netán meg sikerül ugyan ez az eredmény.

Gyanakvón végig nézett Roffon.

-          Mi van akkor, ha elvállaljuk, de megint meglépünk?

-          Megint megtalálunk, és magam viszem el a fejetek Rejtett Kőbe. – válaszolt Roff úgy mintha ezt el sem kellett volna mondania, hiszen magától értetődő.

Rövid hezitálás után Gara döntött.

-          Mi a küldetésünk?

-          Küldetésünk? Nem együtt mentek. Legalábbis te és Nimród nem. – Roff végig nézett a négy fiún, akiket Rejtett Kőn már egy éve csak a Veszett falkának neveztek. Most egyáltalán nem tűntek, veszetnek. Ryanen és Colinon látszott a félelem, Nimród inkább volt haragos és értelem szegény, mint veszett. – Ryan és Colin itt marad az Ostor völgyben, Homokvárosban lesz dolguk. Kadosa felel értük. – a név elhangzásának pillanatában felállt az a fickó, aki eddig a szárított húst ette. – Nimród Északra megy, hogy hova azt nem tudom, és ti sem fogjátok tudni, érte Kara felel. – Most az eddig hallgatag férfi tornyosult a tűz fölé. Bronz Kara, egy másik legenda. – Te pedig, Askilba mész, és én felelek érted. A küldetésedet majd megtudod, ha elváltunk a többiektől.

Nimród Garára nézett, kicsit zavarodott volt.

Nem volt min gondolkodni. Nagybátyja igazából még nagylelkű is volt.

-          Rendben.

A többiek is bólogattak. Elfogadták az ajánlatot.

Roff intett, Kadosa és Kara talpra segítette őket és elvágta köteleiket. Majd megfordultak és a csomagjaik közt kutakodtak.

Rejtett Kő egyenruhái kerültek elő. Négy darab, fehér és piros, csuklyás viselet, majd előkerültek a fegyverek, a ronin íj, a bábáj kard, az öv rejtett zsebeibe illeszthető hajító késék, és az alkarvédőből előugró rejtett penge.

Ez mind ismerős volt a négy fiúnak. Egy esztendeje ez mind az övék volt. De nem lehetett rajta családjuk címere. Sem a Vérszemek fehér óriás, sem a Gotsunok zöld nyílvesszője, sem a Fajsok karddal metszett holdja, de még a Katorasuk kékesszürke árnysasa sem. Ha meghalnának küldetés közben, így nem tudják majd megmondani melyik házhoz, tartoznak, és azt sem melyik régióba.

-          Hajnalban indulunk. Készüljetek fel, búcsúzzatok el, vagy ami jól esik. A szökésre ne is gondoljatok. Jobbak vagyunk az árnylátásban, mint a Farkaskölyök, és az íjunk sincs messze.

Szóval azt is észrevették.

Felvette a ruhát. A csuklya pont eltakarta az arcát, de ő remekül kilátott alóla, a kívül piros belül fehér köpenye csak jobb karját takarta a szokványosnál kisebb volt de remekül eltakarta a fegyverzetét. Bár kardjának csak a markolatát.

A keleti felszerelésekre jellemző páncélzat hiányzott az egészről. A ronin íj és bábáj penge csak azért lehetett része, mert nem kellett keletinek lenni, ahhoz hogy azok legyenek a legjobb fegyverek.

Ledőlt a tűz mellett és végig futott az agyán mi mindent tett az elmúlt egy évben.

Elszökött Rejtett Kőből. Bejárta Hiront és megismerte Sachit. Sachi elvette a szüzességét. Délen befogtak egy vadonélő sárkányt, majd egy 50 fős rablóbandával végeztek a segítségével. A sárkányt később eladták egy déli lovagnak, mert túl sokat evett. Majd elmentek Sötétalkonyba, a Fekete korban ez volt a legnépesebb város, most romosan áll, és méretéhez képest kevesen lakják. Azok is főleg az alvilág patkányai vagy éppen nagyurai. Itt egy egész bordélyházat felszabadítottak, mikor megtudták, hogy a lányokat veri az épület tulajdonosa. Majd északra mentek és zsoldosként szolgáltak észak örökösének Arszlánnak. Aztán Észak-nyugat felé mentek ahol lovagi felszerelést lopva, elindultak egy lovagi tornánk, amit a Lekkerek rendeztek. Ryan a második körben esett ki, Colin a harmadikban, Nimród az ötödikben, Gara megnyerte, mikor sisakrostélyát felemelte mindenki megdöbbent hogy még szinte gyerek, a torna hölgyének a köznép között álló Sachit választotta és nem valamelyik nemes hölgyet, például egy Lekkert. Ez nagy felháborodást keltett a nemesek közt, de annál nagyobb rajongást a pornépnél. Mikor a nevét kérdezték, csak azt mondta, hogy ő a Farkaskölyök. Ezt a nevet adták neki az alvilágban. Majd ellovagolt.

Ezek után mentek az Ostor Völgybe. Ott ismerték meg a homoki fiút, szőke volt, jó kedélyű, talán túlságosan is. A többiek Homokváros felé mentek, de Gara, Sachi és a fiú a Földfeletti hegységbe. Majd rajtakapta őket, de kitudja, hogy hanyaggyára feküdtek össze. Gara kardot rántott, a fiú magabiztosan elővette a sajátját, egy ütött kopott, görbített homoki szablyát. Szinte semmibe nem került megölni, még csak meg sem kellett erőltetnie magát. Sachi közben ordított, Gara ügyet sem vetett rá. Otthagyta a vérző fiú felett, felült lovára és elvágtatott.

És most már itt vagyok, ismét fehérben és pirosban.

Kaldorin története és jelenlegi uralkodó családok

Családok, klánok:

Rāga család. A Rāga család Nyugat ura.
Központjuk Askil.
Feje Rāga Zalán.

Felesége Hidegvíz Hedvig.

Az örökös Rāga Gregori 19 éves.

Leánygyermekük Rāga Liza 10 éves.

A család az egyik legősibb. Családfájukat a Feketekor ellőttig vissza vezetik Kékvérű Rāga Williamig. A család Nyugat birtokosaként uralkodik. Címerük lant aranysárga háttérben. Jelmondatuk: „Halld örömöm.”

Erős felépítésűek. Fekete göndör hajuk van és világos bőrük. Szemük rendszerint barna de a kék is előfordul.

További fontos családtagok:

Rāga Krisztin Zalán húga és Naplánc Daudi felesége.

Rāga Dárius Zalán öccse. (…)

Rāga Horatius Dárius fia (17 éves), Zalán unokaöccse.

Rāga Léda Dárius lánya (18 éves), Zalán unokahúga.

Rāga Filéne Dárius lánya (16 éves), Zalán unokahúga.

Hastatorum család. A Hastatorum család Dél ura.

Központja Viharfok.

Feje Hastatorum Agaton.

Felesége Sziklatőr Délia.

Gyermekük nincs, így Agaton húgának fia Recta Ilián az örökös. 21 éves.

A család a Feketekor végén tűnt fel mikor a nagy háborúban ők vezették az Aranyszövetség seregeit. Ez a család viszont egyenes ági leszármazott nélkül maradt, és egy másik szintén régi család sarja az örökös aki Agaton unoka öccse. A Recta család tisztelete jeléül felvette a Hastatorum család jelmondatát. A Hastatorum család címere egy szürke várkapu fehér háttérrel. A jelmondatuk: “A vérem bor, a dárdám acél.”

Magasak, vékonyak még is erősek. Rendszerint barna hajuk van és barna szemük.

További fontos családtagok:

Recta Agáta Agaton húga és Recta Anatol özvegye, valamint Recta Ilián anyja.

Recta Ilián Recta Anatol fia, Hastatorum Agaton unoka öccse és Dél örököse felesége Naplánc Anasztáz.

Naplánc család. A Naplánc család Észak kivételével minden országgal határos. Övék a legtöbb folyó és a sivatag amiket átszelnek, ezt a vidéket hívják az Ostor völgynek.

Központja Homok város.

Feje Naplánc Daudi.

Felesége Rāga Krisztin.

Az örökös Naplánc Vidor. 25 éves.

Húga Naplánc Anasztáz. Bár már Recta Anasztáznak hívják. 19 éves.

Öccse Naplánc Turán. 12 éves.                                                        

A család a Feketekor után lett a környék ura. A vidék megosztott volt, és többségében a fekete urakat támogatták, így a háború után őket pótolni kellett és a legügyesebb a Naplánc család volt. A Napláncok azt állítják hogy a nyugat urainak a Rāga családnak távoli rokonai. Címerük egy aranyszínű róka, kék háttérben. A jelmondatuk: „ Ravasz mint a víz, haragos mint a nap.”

Alacsony, vékony termetűek. Fekete göndör hajuk van és barna szemük.

Lekker család. A Lekker család észak-nyugaton uralkodnak.

Központjuk Elbin.

Feje Lekker Edward.

Felesége Nastalitis Aliz.

Az örökös Lekker John. Más néven Komor Johnny. 23 éves.

Kisebbik fiúk Lekker Dave. Más néven Szép Dave. 15 éves.

Leánygyermekük Lekker Admira. 17 éves.

A család a Feketekorban az Éjszakai királynak volt az intézője. A fekete népet végül az ő segítségükkel győzték le. Azóta a Lekkerek őrzik azt a szorost ahonnan a fekete nép először rontott rájuk. A szoroson túli területeket többé kevésbé felfedezték. De a fekete nép nem ment vissza. De még mindig élnek a legendákban és a dalokban, amik azt írják egyszer talán visszajönnek. Ezért a Lekkerek az Őrzők. Egy felderítő és gyilkoló őrség van a birtokukban akiket a fekete nép régi módszerei szerint képeznek ki. Mikor ez először kitudódott nagy botrányt kavart. Pár évnyi háborúskodással együtt.

A Lekkerek címere fekete ágaskodó ló vörös háttérben. Jelmondatuk: „Sötétben fény vagyok.”

Magasak, szőkék, zöld vagy kék szeműek. Őket tartják a legszebbeknek a nagy házak közül.

Nastalitis család. Észak urai.

Központja Jegesfok.

Feje Nastalitis Abelárd. De ő egy vadász baleset folytán képtelen az uralkodásra. Bár mozog, életben van, nem tudja ellátni még saját szükségleteit sem.

Régense Hidegvíz Firmin.

Az örökös Nastalitis Arszlán. 19 éves.

A család azután került hatalomra hogy a fekete háborúban Észak régi királya és családja kihalt. Ezek után az Északiak a Nastalitis családot választották új uralkodó háznak.

Címerük egy ágaskodó fehér medve fekete háttérrel. Jelmondatok: „Az asszony nem játék.”

Barna vagy fekete hajúak, zöld vagy barna szemmel. Széles válluk van. Erősek és szikárak.

További fontos családtagok:
Nastalitis Aliz Abelárd nővére és Lekker Edward felesége.

Katorasu klán. Kelet urai.

Központja Szilajrév.

Feje Katorasu Ashtur.

Felesége Csendesszél Regehű.

Az örököse Katorasu Raidon. 20 éves.

Kisebbik fiúk Katorasu Genki. 18 éves.

és Katorasu Torontál 15 éves.

A Katorasu klán több ezer éve uralkodik keleten. A fekete nép az első háborúban őket győzte le utoljára. Lovasaik és íjászaik rettegett harcosok. Az aranyszövetség oldalához vonakodva álltak. De egy házasság segített ezen. Észak új királya Nastalitis William lánya Nastalitis Eliza hozzáment Sárkányos Katorasu Genkihez.

A család címere egy kékesszürke árnysas fehér háttérben. Jelmondatuk: „Becsületem a hűség.”

Alacsonyak, széles vállúak, erős felépítésűek. Barna vagy szőkés barna hajszínnel és barna vagy zöld szemmel.

További fontos családtagok:

Katorasu Torontál Ashtur öccse Farkas völgy ura aminek Farkasbarlang a központja.

Ketorasu Gara más néven Farkaskölyök, Torontál fia, Ashtur unokaöccse, Farkas völgy örököse. 19 éves.

Katorasu Keán Torontál fia, Ashtur unokaöccse. 16 éves.

Csendesszél klán.

Központja nincs.

Feje Csendesszél Edwin.

Felesége Szeder Szende.

Az örökös Csendesszél Karcsa. 22 éves.

Leánygyermekük Csendesszél Sachi. 17 éves.

A Csendesszél klán kevésbé harcias természetű elődeiknél. Népük részt vett minden nagyobb háborúban. Az hogy még létezik országuk az a Keletiek és a Déliek jóindulata miatt lehetséges. A Csendesszél klánt is ők emelték hatalmi pozícióba. Igaz népük sem ellenezte a dolgot. Címerük egy barna macska zöld háttérrel.

Alacsonyak, kecsesek, barna vagy fekete egyenes hajúk van. Szemük barna mandula vágású, bőrük bronz színű.

Városok, kastélyok, erődök:

Askil – Nyugat népének fővárosa. A Rāga család tulajdona.

Viharfok – Dél népének fővárosa és erődje. A Hastatorum család tulajdona.

Fehér Ököl – Délnek egyik erődje. A Recta család birtoka.

Homokváros – Az Ostor Völgy fővárosa. A Naplánc család birtoka.

Elbin – Észak-nyugat népének fővárosa és erődje. A Lekker család birtoka.

Az Őrszem – Észak-nyugat népének erődje. Az Őrzők központja.

Jegesfok – Észak népének erődje és a Nastalitis család birtoka.

Kűrt város – Észak fővárosa.

Szilajrév – Kelet két városából a legnagyobb. Kelet népe főként nomád. Szilajrév ura a Katorasu klán.

Farkas-barlang – Kelet másik kisebb városa és erődje. Szintén a Katorasu klán birtoka.

Sötétalkony

Klión – A tengeren túli királyság fővárosa.

Népek:

Nyugat

Nyugat urai a Rāga család. Fővárosuk Askil. Nyugat bővelkedik erdőkben, mezőkben. A népsűrűség is magas. Maga Askil a legnagyobb város. Nyugat népe roppant jól hajózik.

Az átlagos testfelépítésük hasonló uralkodó házukéhoz.

Nyugat fogékony nép. Sok újat szeretnek megismerni. Tengeri kalandjaik révén ezt meg is teszik.

Maga a Rāga család a fekete urak előtt már uralkodtak egy rövid ideig nyugat felett. Ez 8000 ezer évvel ez előtt volt. A fekete nép azonban rövid uralkodásukat félbeszakították, és új uralkodót rakott Askil Kék termébe. Az Északiak felkelése azonban bátorságot adott Kegyes Rāga Zalának aki 3000 év után vissza vette Nyugatot és csatlakozott Északhoz. A Kegyes nevet onnan kapta hogy megkímélte a fekete urak által kinevezett urat. Sőt hozzá adta lányát. A Rāga család 9000 éves múltra tekint vissza. Kékvérű Rāga William aki a legenda szerint meghalt Askil nagy termében és vérével festették ki azt.

Dél

Dél urai a Hastatorum család. Fővárosuk Viharfok. Dél sziklás hegyek vidéke, ahhol pedig nem a hegyek és sziklák vannak ott tavak. A Délieknek rengetek vas bányájuk van, roppant jó kovácsok és kereskedők. Népükközt sok a filozófus. Kovácsaik olyan pajzsokat készítenek amit szinte semmi nem üt át,(ronin pajzs) ezeknek a használatához jól kiképzett katonák kellenek. A Hastatorum család a fekete háborúban szerezte meg a trónt. Az akkori uralkodó Villám Ajax már öreg volt és nem volt trónörökös. Hastatorum Horatius vezette hát a Déliek seregét. Képességei hamar az Aranyszövetség vezérévé tette. Végül hogy megelőzzék a trónért folyó háborút az öreg Ajax király Horatiust nevezte meg örökösének. A Hastatorum család így 4000 éve uralkodik délen. Viszont már előtte is nagy nevű ház volt. A másik nagy család Délen a Recta ház. Ők az Ezüst háborúban emelkedtek fel. Alapítójuk Szomorú Recta Darius. Ő építette Fehér ököl erődjét. Amit a háború utolsó nagy Ezüst királya megostromolt. Darius kis nemes volt, egy csatában viszont 30 embert ölt meg és végül egy Ezüst királyt. Ekkor Hastatorum Horatius unokája Fényes Ilián a fővárosba vitte és nagyúrrá tette. Darius szerelme viszont közben egy Ezüst király felesége lett. Szülővárosában felépítette a Fehér öklöt, amit az a király meg is támadt, a csatában Dariust megölték, az Ezüst királyt meg saját neje ölte meg.

Ostor völgy

Az Ostor népe

A középsők ura a Naplánc család. A vidék a földrész szíve. Kereskedők, művészek és filozófusok gyűjtőhelye. A legnagyobb piac Homokvárosban van. A két sivatagot és négy nagy folyó vidékét a háború idején az Ezüst királyok uralták. A feketekór végén a háború kitörésekor a nyugatiak megölték az addigi uralkodót. A Naplánc család csak a háború után került hatalomra. Őket a Rāga család ajánlotta. A Napláncok viszont nem sokáig örülhettek az adománynak és menekülniük kellett, ugyanis az Ezüst Királyok uralkodtak a völgy felett az Ezüst háború idején. Így csak a második Arany Szövetség végső győzelme után vehették vissza birtokaikat. Azóta ők uralkodnak.

Észak-nyugat

Észak-nyugat urai a Lekkerek. Fővárosuk Elbin. Észak-nyugat természeti adottságai hasonlók Nyugatéhoz, csak itt több ezüst és aranybánya van. Itt rengeteg tudós és tanult ember él. Ez azért vált lehetségessé mert ők őrzik a fekete nép régi könyveit és tekercseit. Ezt sokáig titokban tartották. A titok fő őrzői az Őrzők voltak. Mikor kitudódott a többi nép felszólította a Lekkereket, hogy osszák meg velük mindezt. A kérelmet elutasították. Ekkor háború tört ki. Észak kivételével mind ellenük vonultak. A Lekkerek végül átadták tudásukat. Az Őrzők rendjét azonban nem oszlatták fel.

A fekete korban Észak-nyugat esett el először. A Lekkerek az Éjszakai király segítői voltak. Így juthattak hozzá a könyvekhez és tekercsekhez. Azonban a háborúban az Éjszakai király minden rokonát megölték. Az éjszakát mikor a Lekkerek elkövették árulásukat Megvilágosodó éjszakának szokták nevezni. A Király azért nem volt az áldozatok közt mert éppen az Aranyszövetségesek seregei ellen vonultak. De így hogy a Lekkerek is ellenséggé váltak a hátában elmenekült. Senki nem látta viszont, a fekete nép seregei vezér nélkül meg megsemmisültek az Arany sereg kardjai és nyilai által.

A Lekkerek mindig is Észak-nyugat urai voltak. 9000 éves dinasztiáról van szó.

Észak

Észak urai Nastalitisek. A főváros Kűrt város. A Nastalitis család viszont Jegesfokban székel. Az északiak kemény és szófukar jelleműek. A természeti adottságait tekintve sok erdő tarkítja. Főleg fenyvesek. Legészakabbra mindent hó borít. Így nem éppen a legvonzóbb terület.

A Nastalitisek északkal egyidősek ugyan. De nem mindig voltak ők az uralkodók. Előttük a Jegeskűrtök uralkodtak. Ám az ő dinasztiájuk véget ért mikor az Éjszakai király megölette őket. Észak népe viszont új királyt választott Szívmelengető Nastalitis Williamet. William rávette Nyugatot és Délt, hogy csatlakozzanak a háborúhoz. Később Keletet uralkodóját is aki úgy érezte ha fellázadna elveszteni a becsületét. Ám William hozzá adta lányát Elizát Sárkányos Katorasu Genkihez. Így család tag lett és a család becsületéért szívesen hadba vonult.
Jelenleg azonban nem a Nastalitisek uralkodnak hanem Hidegvíz Firmin. A Nastalitis ház ugyan nem halt ki de a regnáló uralkodó meg nyomorodott, fia meg még nem volt 20 éves. Így régenst kellett kinevezni. Igaz Nastalitis Arszlán egy év múlva elfoglalhatja helyét.

Kelet

Kelet ura a Katorasu Klán. Két városa van csupán a nép nagy része nomád. Mind a két város a Katorasuk kezében van. A főváros Szilajrév. A másik Farkasbarlang. Kelet nehezen megközelíthető. Nyugatról a Földfeletti hegység választja el a többiektől. Ez a hegyvonulat rettentően magas. Sereggel átkelni szinte lehetetlen a feketék is csak nagy nehézségek árán jutott át. Északon az északiakkal határosak és jó viszonyban is állnak. Délen egy kisnemzettel határosak. Szoros szálak kötik őket egymáshoz. Úgy tartják egy az eredetük csak a keletiek ősei míg sárkány és sólyom tejet szoptak, kisnemzet tagjai őz és macska tejet. Természeti adottságok terén el vannak látva. Igaz nincs túl sok bányájuk.

Azonban sokat harcolnak. A Földfeletti hegység északi részein sok útonálló van akik az utolsó Ezüst népeknek tartják magukat, keletről a tengeren túlról meg gyakran partra szálnak a tengeri vadak.

Íjaik és kardjaik a legfélelmetesebb fegyvereik. Az íjakat titkos elkészítési módon állítják elő. Ezeknek a fegyvereknek igazi erejét csak keletiek tudják előcsalni. Más származású embernek nem sikerülhet. Néha-néha a kisnemzet tagjai tudják csak. Ha keletiek kezében az íjhoz nem kell vessző. Hozzáérnek a húrhoz és ott terem. Mikor kilövik sárga vagy zöld fényt húz maga után és sziklát vasat átüt. A legjobb Déli pajzsok tudják csak megállítani. A kardokat katanának hívják. Könnyebb és élesebb mint másnépek pallosai vagy lovagi fegyverei.

A Katorasu klán a Lekkerek mellett a legősibb uralkodó ház. Lovasaik minden háborúban döntő szerepet játszottak.

Kaldorin

Ezüstnépek

Kaldorinon (a földrész neve) a nagy nemzetek megérkezése előtt az Ezüstnépek éltek. Ők kis nemzetek voltak. Törzsek voltak, akik nomádkén éltek Kaldorinon. A hitük szerint ők Ronin leszármazottai.

Kaldorinra az akkor még Örök nyár földjének nevezett földrészről (már az egész földrészt uraló birodalom nevén nevezik, Kliónnak) érkeztek más nemzetek. A kisnemzetek egy része keveredett ezekkel és létrejöttek a Nagy Nemzetek. Akik meg elzárkóztak ettől azok lettek az Ezüstnépek. A Nagy Nemzetek nagy területtel is rendelkeztek, az Ezüstnépek sok kisebb ország lettek.

Fekete Kor

Kaldorintól észak-nyugatra van az Éjszaka Sziklája nevű kis földrész. Hajósok ritkán mennek arra mert rettentő viharos, és sziklás vidék. Onnan jött a Fekete Nép. A Fekete Nép először a Lekkereket győzte le. A Lekkerek rövid ellenállás után térdet hajtottak így megőrizték birtokaikat, később a Lekkerek voltak az Éjszaka Királyainak segédei. A Fekete Nép életében mindennapos a varázslat. Harcosaik kardfogú tigriseken is lovagoltak.

A Lekkerek után sorban legyőzték a többi nemzetet. Másodikként Askilt vették birtokba, a Raga család harcolt, de nem tudták megőrizni függetlenségüket. Vereségük után Nyugatot és Askilt a Fekete Nép által kinevezett Olisterek vezették. Észak is harcolt, de királyukat saját fia meggyilkolta és átadta az országot. Az Ostor völgy Ezüstnépei erőtlenek voltak. Egyesek ellenálltak és örökre eltűntek, mások behódoltak. Dél királya térdet hajtott de néhány nagyobb úr harcolni akart és kivonultak a csatatérre, soha nem tértek vissza, és családfájuk ott ki is lett vágva. Néhányan Keletre menekültek ahol szintén használják Ronin és Bábáj örökségét és képesek néhány varázslatra. Néhány déli ronin pajzs és dárda egyesülve a Keletiek ronin íjával és bábáj kardjával nagyobb gondot okozott a Feketenépnek. Ám Kelet királya Védelmező Katorasu Ashtur öreg volt és halála után a sereg rossz kezekbe került és végül elbukott. A Katorasuk a súlyos vereség után behódoltak, az oda menekült déliek szétszéledtek.

Ettől kezdve egész Kaldorin az Éjszaka Királyáé volt. Több száz évig uralkodtak. Néha megpróbálták elfoglalni Kliónt is, de nem jártak sikerrel.

Egy alkalommal a királyné születésnapján minden nagyúr ünnepelt Sötétalkonyban (a Feketenép által épített főváros). Az északi úr Jegeskűrt Gregori lányát meggyalázta az Éjszaka királyának fia és hiába volt a két fiatal hajlandó összeházasodni, az északiak ürügyet találtak a háborúra. Jegeskűrt Gregori azonban meghalt egy ütközetben, többi családtagját meg lemészárolták az északiak és Szívmelengető Nastalitis Williame került hatalomra, aki ismét Askil Kék Termébe ültette a Ragákat Nyugaton és rávette a délieket is a harcra, egy házasság révén még Kelet is csatlakozott. Sárkányos Katorasu Genki lehetett volna az Arany Szövetség vezetője, de végül Arany Agyar Hastatorum Horatiusra esett a választás. Négy sereg egyesült négy hős vezérlete alatt, Szívmelengető Nastalitis Williame Észak ura, Kegyes Raga Zalán Nyugat ura, Arany Agyar Hastatorum Horatius Dél örököse és Sárkányos Katorasu Genki Kelet ura. A háború így is elhúzódott. A Lekkerek hírtelen átállása viszont megváltoztatta a háború menetét. A Megvilágosodó éjszakán Sötétalkonyban a teljes királyi családot lemészárolták. A Fekete nép, vezér nélkül maradt és a szövetséghez még a Lekkerek is csatlakoztak. A következő csatákat a szövetség sorra nyerte meg, hamarosan Kaldorinon nem maradt több Fekete.

Ezüst Háborúk

A Fekete nép távozásával az Ostor völgy azoké az ezüst népeké lett, akik sosem szívlelték a Nagy nemzeteket. Ostor völgy először három részből állt és a három rész szövetségben állt. A fekete kor alatt ezen a vidéken volt a központ és sokkal többen laktak itt, mint más régiókban. Más Ezüstnépeket is magukhoz akartak csatolni így megtámadták Délt és Nyugatot. Ez az első Ezüst háború, a három Ezüst Király ellen. A végén az egyik Ezüst király megegyezett Nyugattal és végeztek a két másik Ezüst királlyal és a három országból egy nagy lett.

A béke azonban nem tartott sokáig. Sokaknak nem tetszett Méreg Ibbel árulása és hatalma és kitört a polgárháború. Méreg Ibbelt támogatták a Nyugati seregek is, de az Ostor völgyért folytatott háborúban alulmaradtak. Az új Ezüst király Ezüst Harag Krobvel Aladin lett. Kis tisztogatás után és a seregek rendezése után, újjá építette az országát és hadat üzent Délnek és Nyugatnak. Irányítása alatt legyőzték Nyugatot is és Délet is. Sok ottani kisnemzet csatlakozott a nagy Ezüst Királyhoz. Ezek után a Hironok felé fordult, akik rögtön készek voltak egyesülni az Ezüst királysággal. Viszont ez egyáltalán nem tetszett a keletieknek. Fénylő Katorasu Keán összehívta lobogóit és betört a Hironok földjére, gyors győzelmet aratott és tovább haladt az Ostor Völgy felé. Lovasai rövid csatákat vívtak. Aladin kénytelen volt megegyezni Keánnal és békén hagyta a Hironokat.

Aladin halála után Fejnélküli Korona Krobvel Daudi lett a király, aki apja után ismét rávetette magát a Hironokra. Keán öreg volt már de ismét kivonult, a Hiron félszigeten hosszú évekig dúlt a harc Keán meghalt és Keletnek új vezére volt. Vérontó Katorasu Ryan. Ryan kegyetlenül megbüntetett mindenkit, aki áruló volt vagy megszegte esküjét. Vezérlete során kiűzték Hironból az Ezüst királyt, Daudit lemészárolta és a Nagy Ezüst birodalom szétesett. Ryan ezután haza ment és élete végéig a tengeri vadakkal küzdött.

Az Ostor völgyben meg a sok kis ország egymás ellen harcolt egészen Egyesítő Diftin Krikonig. Krikon egyesítette ismét az Ezüstnépeket, Nyugat megpróbálta elűzni de ő felülkerekedett rajtuk. Később ő is megtámadta a Hiron földeket. Ekkor már egy másik Katorasu uralkodott. Katorasu Vidor életét vesztette a Krikon elleni harcban és végül a Hironok a Nagy Ezüst Birodalom részei lettek.

Krikon ezek után próbálta a békét fenn tartani. Fia Hadakozó Diftin Aktiol viszont úgy gondolta, hogy ő ennél többet akar, és mikor király lett, elhatározta, hogy meghódítja egész Kaldorint. Először Nyugatot próbálta legyőzni a kezdeti sikerek után megtorpant és Parázsfolt várának bevétele annyira legyengítette seregét, hogy kénytelen volt megállni. Zöldszikla vidéket még így is elfoglalta. Később a Lekkereket is megtámadta, de ott hatalmas vereséget szenvedett. Majd a Földfeletti hegység szinte lakatlan területeit vette birtokba és próbálta benépesíteni. Végül Dél felé fordult, ott vesztette életét, Szomorú Recta Darius dárdája által.

Aktiol fiát, Diftin Ibbelt csak a bosszú érdekelte. Kémeivel mindent kiderítetett Dariusról, és megtudta ki az ő szerelme. Mindent el akart, venni Dariustól, így feleségül vette a lányt, mondván ez békét hoz a két nemzet között. Majd a Darius által épített várat Fehér Ökölt megtámadta, Darius ugyan meghalt a hősies csatában, de Ibbel sem élte túl, saját felesége végzett vele. Ezek után az Ostor völgy ismét darabokra hullott, és Könyves Naplánc Torontál rávette a Nagy nemzeteket, hogy álljon össze ismét az arany szövetség és töröljék el az Ezüst Népeket.

A második aranyszövetség diadalmaskodott, és létrejött az Ostor Völgy régió, mint Nagy Nemzet, feje és ura a Naplánc család lett.

Az addig meghódított területek visszakerültek előző tulajdonosaikhoz. Hiron ismét független lett, az Ezüst pártiakkat a keleti lovasok végeztek és a Csendesszél klánt emelték hatalomra.

Klión Hadjáratai

A Klióni Birodalom abban reménykedve, hogy az Ezüst Háborúkban legyengültek a Kaldorini erők, többször is megpróbálta elfoglalni Nyugatot és Délt.

Ezekben a háborúkban azonban a Nyugati hajóhadak, és a Kaldorini sárkányok játszották a főszerepet. Nagy ütközetekre nem került sor, Klión hamar felhagyott a próbálkozással.

Az aranykor

Az aranykorban béke uralkodott Kaldorinon. Csak a Keletieknek voltak kisebb gondjai a Földfeletti hegység népeivel és a tengeri vadakkal. Kliónnal is békés kapcsolat alakult ki. Ez a kor nem a csatamező hőseinek a kora, hanem a szerelem hőseinek az ideje.

Az Őrzők Háborúja

De mint mindennek ennek is eljött a vége. Keleti kémek ráakadtak a Lekkerek titkos erődjére az Őrszemre. Nekik ez nagy gondot okozott hiszen van egy ugyan ilyen erődjük Rejtett Kő, ahol a felderítőiket, elit harcosaikat és bérgyilkosaikat képzik ki.

A Lekkerek erődje Az Őrszem a Fekete nép régi titkait őrzi.

A Keletiek minden más nagy úrral közölték felfedezésüket, és felszólították a Lekkereket hogy az ott őrzött információkat, osszák meg velük. Ezt megtagadták. Raga Edvard, Hastatorum Ajax, Naplánc Daudi és a fiatal Katorasu Ashtur összehívta lobogóit és a Lekkerek ellen vonultak. A háború két évig tartott. Végül a Lekkerek vereséget szenvedtek. De a fekete nép hagyatéka Az Őrszemben maradt. Viszont mindenkinek hozzáférhetővé vált.

A Farkaskölyök

2

Askil két dolog miatt vonzotta Garát. Az egyik az volt, hogy látni akarta Kaldorin legnagyobb városát, másrészt régi barátjának, Arszlánnak ott élt a jegyese, Raga Léda. A városról azt tanították neki, hogy mérete mellett szép is, és a legtöbb ház kékre van festve, Tornyai szélesek és magasan az ég felé nyúlnak, és a Gondatlanvíz torkolatánál van az egyetlen olyan rész, ahol a hajók meg tudják közelíteni.

Lédáról hasonlókat hallott. Szép, de veszélyes természet. 18 éves, de már négy jegyesen van túl, mert heves természetű és öntörvényű. Most ötödikként Arszlán következett, bár a fiú nem örült ennek. Észak örököseként szeretett volna maga asszonyt választani.

De mielőtt Gara Askilba érne, még útjába esik Homokváros amit a Csillogóvárosnak is szoktak nevezni, és több száz más település, ami az Ostor folyóknál, a Vipera sivatagban, Zöldszikla vidéken és a Világos Erdőben vannak.

Leereszkedve a Földfeletti hegységből egy igazán furcsa és színes társaságba botlott. Látott már Hironokat, akik hazájától délre laknak, madártollakkal a fejükön. Sőt a királynéja is hiron volt, és a lány is, aki a mellkasából lopott. Ám ezek sokkal nagyobb és színesebb tollakat viseltek. A férfiakon nem volt felsőruha, és sokuk nyakában valamilyen díszes lánc lógott. Alul vagy csak ágyékkötőjük volt, vagy valamilyen bőrnadrág, de mindegyik sokféle színben pompázott.

A nők hordtak felsőruhát, és lenge szoknyájuk a földig ért. Némelyiknek a tollak és fejdíszek mellett még színes gyöngyök, szalagok voltak fonva a hajába.

Lábbelije egyiknek sem volt, mezítláb jártak és állandóan mosolyogtak. Ez először tetszett Garának, de később rájött, hogy ennek az lehet az oka, hogy állandóan valamilyen bogyókat rágcsáltak.

Akkor találkozott velük, mikor letáborozott.

A furcsa népség majdnem bevette magát a hegyek közzé, ha nincs Gara. Egy ilyen hangos és nagy létszámú gyülekezetet mostanra észrevettek volna a hegyi rablók, akik az utolsó Ezüst Népeknek tartják magukat. Fegyvert sem látott náluk, tehát megvédeni sem tudták volna magukat, a férfiak halottak a nők ágyas rabszolgák lennének már. Mikor megtudták, Gara hova megy, ők is arra vették az irányt. Nem volt ellenére egy kis társaság, és  így nem kell vadásznia, mert megosztják vele az ételüket.

Holnapra Homokvárosba érnek. A tábortűznél szokás szerint megint mulatoznak. Isznak, pipáznak és a bogyóktól felbátorodva tűzet ugrottak. Ő csak nézte, nem kért a bogyóból sem és a borból sem. Homokváros az Ostor völgy központja, és ő egy ostor völgyi fiút ölt meg.

Szemlátomást az egyik lánynak megtetszett Gara, legalábbis erre az estére biztosan. Valószínűleg a fiú közeledését várta, de őt nem érdekelte. Az ilyen nőkről nem gondolt túl sok jót. Keleten nincsenek bordélyházak, ahogy városból is csak kettő. A könnyűvérű lányokat megvetik, még a családból is kitagadhatják. Ha meg egy férjezett asszony megcsalja az urát, az dönthet sorsáról: megbocsáthat, száműzheti vagy megölheti. Igaz, ez fordítva is működik a félrelépő férfiakkal.

Úgy volt vele, ha a lány annyira akar valamit, odamegy hozzá, ha nem, keressen mást, nem fog bánkódni.

Belemeredt a lángokba és megint érezte a vér szagát, a levágott fejbőrt és hajat a kezében. Váratlanul megjelent  mellette a lány. Dala Il’lejala volt a neve, legalábbis úgy hallotta az elmúlt pár nap, hogy így hívják, az idegenek nem nagyon beszéltek a Kaldorinon használt nyelven. Tehát most sem nagyon tudtak volna beszélgetni.

Hamar világossá vált, hogy a lány is tudja ezt, meg se próbálta erőltetni a beszélgetést. Jobb kezével beletúrt Gara barna, vállig érő hajába, majd gyengéden végigsimított az arcán. Ránézett a lányra, az mosolygott, és közelebb ült.

Dala nem húzta az időt, megcsókolta, a keze meg férfiassága felé csúszott. A körülöttük lévők nem törődtek velük. Gara kishezitálás után a lányt bevitte egy sátorba. Dalának hosszú fekete haja volt és barna bőre, mikor levette róla ruháját bimbóin látszott izgatottsága, szájába vette az egyiket és nyelvével ingerelte. De nem húzta sokáig, a lány akarta őt, nem fordítva, és nem is találkoznak majd soha, így megkapja a farkast.

Nadrágja alig érkezett a földre ő már a lányban volt. Udvariaskodásnak vagy szeretetnek nyoma sem volt. Állat lett ismét egy időre. Talán pont emiatt, de megvillant előtte először a magabiztos szőke fiú arca, majd a rémült és végül az őrült fájdalomtól sikító fiú arca. Ezek között a lány arca, aki szintén magába engedte. Akkor viszont nem ilyen volt. A gondolatok miatt egyre hevesebb lett, Dala mellei remegtek, mint egy pohár víz, torkából egyre hangosabb nyögés tört fel. Gara utolsó pillanatában látta előző kedvesét, amint bódult arccal a szívét tartja.

Reggel korán kelt. Mikor Dala aludt, ahogy sokan mások is a sátorban. Kilépve onnan megcsapta a hideg reggeli levegő, a távolban egy lovast látott közeledni.

Elkezdte fekete csődörét felnyergelni. Mire a lovas a táborhoz ért már a kardját csatolta fel övére és tudta hogy egy másik keleti az, méghozzá Vérszem Nimród, kis csapatának egyik tagja.

-          Úgy volt hogy a Csillogó városban találkozunk. – szólalt meg először Gara, egy kicsit sem meglepetten.

-          Késtetek, így utánatok jöttem. – Körbenézett – Hol van Sachi meg az a homoki gyerek?

-          A homoki halott, megöltem, a lány valószínűleg mostanra szintén halott. – Szavai hidegek voltak, belül még is lángolt.

Felült a lovára, most vette észre, hogy Nimród kezében tartja az íját.

-          Tán félsz ezektől?

-          Nem. De tolvajbanda, és nem ismernek törvényt.

A sátorból kilépett Dala. Ekkor már néhányan mozgolódtak a táborban. Garát is meglepte, azonban hogy Dala oda akart menni hozzá. Nimród azonban íját felemelte a húrhoz ért azon egy pillanat alatt zöld fényben pompázó íjvessző serkent. A húr ennél is gyorsabban feszült meg és indította útjára a halálos pálcát, ami a lány lábai előtt fúródott a földbe.

 - Ne lépj közelebb a Farkaskölyökhöz! – Hangzott Nimródtól a parancs szinte menydörgés szerűen, pedig még csak 17 éves volt, egy évvel idősebb, mint Gara.

A lány rémülten pislogott rájuk. A szavakat aligha értette, de a lába előtt kialvó halálos fényeket felfogta.

Gara az övén lógó kis tarisznyához nyúlt, levette azt, és oda dobta a lánynak.

-          Minden szajha megkapja a fizetségét.

A lovát megindította és Nimród utána indult.

A Farkaskölyök 1

1.

Gara mozdulatlanul állt a térdig érő folyóvízben. Ujjai  között úgy szaladt át a víz, mint sokezernyi síkos kígyó. Érezte, ahogy a vér lemosódik a tenyeréről. Ám mellkasán még mindig nagy cseppekben gördült lefelé.

Nem a sajátja. Megölt egy embert. A sajnálat legkisebb érzése sem volt meg benne. Mégiscsak ő a Farkaskölyök, kelet lovasainak vad szülötte.

A vízben állva azt érezte, nincs már szíve. Nem érzi, hogy verne. Ha a lányra gondolt, már nem dobogott gyorsabban, inkább kihagy egy egész életre szóló ütemet.

Úgy tartják keleten, hogy a csillagok az őseink lelkei. Kis ablakok a Mennyek országán. Tehát elődei látták, hogy mit tett. Nem félt, mély lélegzett vett az éjszaka és a rohanó folyó tiszta levegőjéből, és tudta, odafent büszkék rá.

A szívét még mindig nem érezte. Talán tényleg el tudja lopni azt egy nő? Hát akkor nem lesz szívem. A nőt nem ölte meg. A fiút is kínok között hagyta ott, a kardjával a vállát átszúrva a földhöz szegezte, az Ostor népeire jellemző szájpirszinget meg kitépte, majd tőrével megskalpolta. El fog vérezni, és őrült kínok között hal majd meg. A levágott fejbőrt már rég eldobta.

Kinézett a partra és látta a lovát legelni. Majd becsukta a szemét és végre érzett egy szívverést. Élek. Élek és a lovasok törvénye szerint elégtételt vettem. De csak egy szívverés volt. Talán csak a látványtól feszült meg a bordája. A lova felett hatalmas telihold volt. Fénye bevilágította az éjszakát. Gara jobban szerette ezt, mint a világos nappalokat. Nevéhez hűen már csak vonyítania kellett volna az ég felé. Mostantól leszek csak igazán farkas.

Mellkasára nézett és látta a világos sebhelyet, amit a lány okozott neki egy éve a takarók alatt. Tehát akkor történt? A sebhely pont a szíve helye fölött volt, viszont nem a saját vére csorgott rá. Gúnyos mosolyt vett a szája. Egy pillanatra megbánta hogy nem ölte meg a lányt is. Majd rájött, hogy az is halott. A vadonban nincs esélye egyedül, a Földfeletti hegységnek ezen a részén nagyon ritkán jártak tisztességes emberek. Vagy éhen hal, vagy találkozik egy kóbor banditával, aki megerőszakolja majd, és vérbe fagyva otthagyja a farkasoknak. Nekem. Igazából nem érzett bánatot emiatt sem. Kegyetlennek érezte magát, de ez most tetszett neki.

Hogyan tovább? Merült fel benne a kérdés. Menjen haza? Egy évet volt távol és még nem látta Nyugatot és Askilt. Tehát az irány Askil, a Kék Város.

Végignézett magán, és rájött, ilyen vörös ábrázattal aligha engedik be a város kapuin. Megszabadulok a kutya vérétől és gondolatától. Kezeit kitárta és egyenes háttal belevágódott a folyóba. A hideg víz mindenhova eljutott, érezte, hogy körbefonja és ruhát ad neki, szíve ismét vert, dobogott, lüktetett és forrt, élni akart, mint még soha.

Nyugalmat

Ki őrült még meg?
Ki csapta félre a telefont?

Szólnak felém és összemosódik.
Siess, türelemmel, dolgozz,
tölts ki papírokat, pecsételj,
költs, légy boldog.
Boldog.

Boldog.

Ki fogad be egy nagy csarnokba
könyvekkel, tető nélkül, fával a közepén?
Tintával, lúdtollal,
gitárral, szerelemmel?
Szerelemmel.

Szerelemmel.

Ki engedi el a kezem?
Ki ad nekem kertet, gyümölcsöt,
bort, fehér zászlót?
Ki veszi el a lehetőségeim és ad nyugalmat?
Nyugalmat.

Nyugalmat.

Lehetőség

Majd egyszer csend lesz.

Elmúlik a gyilok vágy,
eljön az én igazságom.

Meztelen talpal sétálok majd
a gyepemen.

Csend lesz és valóság.

Vörös ég, fehér felhők, zöld fák
a kertem végében.

Este. Vörösbor, majd sötét.

Nem vagyok öreg.

Csak lassan már süket.

Még sem látok jobban.

Nem lesz éjszaka hajnal,
és nem lesz az utcán betonfal,
és nem lesz lehetőség.

Sötét lángú lány

Sötét lángú lány keletről,

légy te az én szeretőm,
vigyél messze az esőtől,

szabadíts az időtől.

Fűszerként szülessek újjá,
szívem majd e ként szórják,
életem pirítsd pirossá,
szépséges sötét lángú lány.

Legyünk szabadok, mint a tűz,
emésszük fel, ami űz,
világítsuk meg jól az űrt,
mert vége lesz, ha szól a kűrt.

Kortárs pályázat

Kedves Pályázónk, Fiatal Irodalombarátunk!

     Az Eszterházy Károly Főiskola és a Miskolci Egyetem közös hallgatói irodalmi pályázata és az ezzel kapcsolatos elbírálási folyamat lezajlott.

Nyolcadik éve hirdetjük ezeket a pályázatokat és már másodszor nemzetközi szinten. Szeretnénk, ha a Kárpát-medence magyar nyelven tanuló egyetemistáinak anyanyelv ápoló fóruma lehetne a Kortárs Hangon irodalmi pályázatunk.

Örömünkre szolgált, hogy meghívásunkra a meghirdető Eszterházy Károly Főiskola és a Miskolci Egyetem mellett még 8 egyetem, főiskola hallgatói tiszteltek meg alkotásaikkal, több, mint ötvenen.

A fölkért hivatásos irodalmi szakemberekből álló zsűri elbírálta a pályázatokat. Ennek eredményeként az alábbi 34 alkotót ítélte a költészetnapra a pályázat anyagából készülő válogatott hallgatói kötetben megjelenésre méltónak:

MAROSVÁSÁRHELY

Sapientia EMTE

Molnár Beáta, Pálffy Tamás Szabolcs

Orvos-gyógyszerészeti Egyetem

Janszenovics Lilla-Anna

KOLOZSVÁR

Sapientia Erdélyi Magyar

Tudomány Egyetem

 Papellás Szabolcs, Székely Előd,

 Panek Csenge Zsuzsanna

Babes-Bolyai Tudomány Egyetem

Bálint Melinda, Simó Emese,

Kocsis Kitty, André Ferenc,

Pál Tamás, Székely Örs,

NAGYVÁRAD

Partiumi Keresztény Egyetem

Tankó Boglárka,Boldi Rebeka,

Balla Sándor,

NYÍREGYHÁZA

Nyíregyházi Főiskola

Fodor-Nagy Gergely, 

MISKOLC,

Miskolci Egyetem

Fiam Csilla, Nagy Laura,

Hangácsi Zsuzsanna, Gáborfi Balázs,

Tóth Beáta, Balogh Péter,

EGER

Eszterházy Károly Főiskola

Balogh Gergő, Kovács Balázs,

Hamar Róbert, Buzsik Alexandra,

Tornyi Gergely, Illés Ilona,

Bihari Viktória, Fegyverneki Gergő,

Kispál Dániel, Fábián Krisztina,

Klujber Márta, Szabó László

Pályázatunk ünnepélyes eredményhirdetésére és a Költészet Nap tiszteletére megjelenő Kortárs Hangon ’12 irodalmi pályázat válogatott kötetének bemutatására 2012. április 13-án, pénteken kerül sor Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán a II. Nemzetközi Kálnoky László Hallgatói versmondó versennyel közösen.  Az irodalmi pályázat zsűrije 12 pályázóra adott díjjavaslatot a fenti névsorból, akik közül az összesítésben 9 hallgató kap díjat. Az ünnepélyes eredményhirdetésre a díjazottak külön is kapnak meghívót és természetesen minden pályázónkat szívesen látjuk az eredményhirdetésen.

A Kortárs Hangon ’12 válogatott hallgatói kötetet valamennyi pályázónkhoz eljuttatjuk.

Minden pályázónknak további sok sikert és örömet kívánunk alkotói pályáján!

Irodalmi műveiket a következő évben is várjuk pályázatunkra!

Eger, 2012. március 21.

Mondhatná

Mondhatná már valaki:

„Aludj csak
Én majd lélegzeteden is őrködöm.”

Aludj, hogy szorítasz,
s szorítalak.

A melegben verejtékünk is
egymásba pereg.

Kicsik vagyunk,
kicsi a BŐRtönünk.

Az én madaram

 Az én madaram kicsi.

Hajamban fészkel,
és a bőrömet eszi.

Szeretném azt hinni
csak az enyém.

Szeretném énekét
örökké megélni.

Kis barna szemeiben
még kisebb magamat látni.

Örökké félni akarok
attól hogy elveszítem.

Egy időután

Remegek. Nem fázom. Nem is félek.

Csak nem vagyok álmos, este van, nincs pénzem,
és te sem szívod el az erőmet.

A lámpa fénye nehéz, a monitor lükteti a szemem.

Igazi csoda. Létezem és mégsem és szeretnék.

Körbe forgok, körbenézek, ugyan az. Majd máskor…

Zsibbadnak az újaim. Keresnek, nem találnak, szomorúak.

A pihenés is ártalmas. Minden ártalmas ami jó?

Izgatottság. Mikor pakolhatok már össze?

Jó lenne érezni a táskám súlyát.

A napot, ahogy szurkol nekem.

Olvasok. Szétfolyik.

Kezdődik előröl.

"Kedves Hallgatók,

akik egyrészt a Bessenyei Tehetséggondozó Pályázat

szépirodalmi kategóriájára művükkel jelentkeztek,

másrészt pedig régi író-ismerőseim!

Mint azt Önök közül bizonyára többen hallották már – hiszen egyrészt az eredményhirdetésen is elhangzott, másrészt személyesen élőszóban illetve néhányukkal emailváltásokban is felvetődött a téma –, a második félévtől szépírói műhelyt szeretnénk létrehozni a főiskolán, elsősorban az Önök részt vételére számítva, illetve az Önök munkájának támogatására. Egy „helyet”, ahol az írással foglalkozók munkáikat bemutathatják és megbeszélhetik egymással és másokkal, ahol tapasztalatokat szerezhetnek és cserélhetnek, ahol baráti és korrekt értékelést kaphatnak és mondhatnak, és ahol támogatást is szerezhetnek munkáik publikálásához - mindezt jókedvű, kötetlen összejöveteleken. Jelen levelemben egy afféle alakuló gyűlésre hívnám Önöket – jöjjünk össze, ismerjük meg egymást és találjuk ki közösen az irodalmi műhely kereteit: mikor, hol kerüljön sor az összejövetelekre, hogyan nézzen ki egy-egy műhelyfoglalkozás menetrendje, stb. A műhely nyitott, ha vannak olyan ismerőseik, akik a pályázaton nem indultak ugyan, de írnak, vagy ha nem is írnak, érdekli őket a munka, az irodalom, az olvasás, netán kritikai vénájuk van, és szívesen bekapcsolódnának az ott folyó beszélgetésekbe, az ajtó előttük is nyitva áll – nem beszélve azokról, akik a pályázaton részt vettek, de emailcímük nincs meg nálam, vagy esetleg rosszul olvastam ki, s ezért nem kapják meg ezt a levelet (ha ilyen emberről tudnak, kérem, továbbítsák neki ezt a levelet). Kötelezettséget a munka nem róna senkire, ha valakinek nem tetszik, bármikor otthagyhatja, mint ahogy menet közben is be lehet csatlakozni újonnan érkezőnek. Őszintén remélem, hogy a helyszín tekintetében is találunk olyan lehetőséget, amely az „iskolai hivatalosságot” ki tudja küszöbölni teljes egészében. Első alkalommal azonban még, mivel nincs más, az Irodalom Tanszékre invitálom Önöket, a B.épület 213-as szobájához. Időpont: február 28., kedd, 17.00 óra.

Várom visszajelzéseiket, számíthatok-e részt vételükre! Ha valaki eljönne, de abban az időben nem tud, elér ezen az emailcímen, vagy személyesen a B.épület 234-es szobájában hétfő kivételével minden nap (persze tartok órákat is, úgyhogy nem ülök bent állandóan)

Várom Önöket,

üdvözlettel

Antal Balázs

főiskolai adjunktus

Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet"